Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Dankó Imre: A kéziratos térképek néprajzi felhasználásának szempontjai.

KÉZIRATOS TÉRKÉPEK NÉPRAJZI FELHASZNÁLÁSÁNAK SZEMPONTJAI Dankó Imre Tizenkét évvel ezelőtt, amikor Komoróczy György szerkesztésében megjelent a Hajdú-Bihari kéziratos térképek c. kiadvány, A kéziratos térképek néprajzi hasznosításainak kérdései címmel írtam módszertani jellegű bevezetést.

1 Az akkori kiadvány nagy érdeklődést váltott ki; hamarosan könyvritkaság lett. Mára pedig egyenesen hozzáférhetetlenné vált ez a nagyszerű forráskiadvány. Szerencsés az a helyzet, hogy 1970 óta a Hajdú-Bihar megyei Levéltár munkatársai nagyszámú kéziratos térképet tártak fel. Ezek az újabban megismert térképek ugyancsak igénylik a publikációt s egyúttal a különféle szakmai felhasználásról szóló bevezetők bővítését is követelik. Nem azért, mintha a kéziratos térképek néprajzi vagy egyéb felhasználásában az első kiadás megjelenése óta megváltoztak volna a lehetőségek, új szempontok merültek volna fel, hanem azért, mert az újonnan megismert térképek a korábbinál lényegesen több, változatosabb anyaggal szolgálnak. Ezért az első kiadásban közölt néprajzi bevezetőn most, ebben a második kiadásban vajmi keveset változtatunk. De annál inkább gazdagítjuk a példatárt. Igyekeztünk a példatár anyagát úgynevezett beszédes anyaggal bővíteni. Olyan adatokkal, amelyek önmaguktól jelzik néprajzi vonatkozásaikat, néprajzi felhasználhatóságuk szempontjait. Pár éve jelent meg Barabás Jenő Kartográfiai módszer a néprajzban című könyve.

2 Barabás munkája a Magyar Néprajzi Atlasz előmunkálatai közben felmerült elvi, módszertani kérdéseket foglalja össze és kerekíti önálló módszertani monográfiává. Bármennyire részletes és körültekintő is Barabás összefoglalása, tárgyunk szempontjából mégsem használható, mert ő éppen fordítva, mint ahogy nekünk szükséges volna, bizonyos életmódbeli mozzanatok, népéletbeli jelenségek előfordulásainak, elterjedésének térképen való rögzítéséről, illetve az ebből adódó tanulságokról szól. Barabás Jenő munkája a néprajzi jelenségeket térképező eljárás elvi alapjait és módszertani lehetőségeit dolgozta ki és rámutatott ezen munka sokoldalú hasznosításának lehetőségeire. Hiszen a kartográfiailag ábrázolt jelenségek meglétéből vagy hiányából, módosulásából, elterjedésének területéből, idejéből és egyéb körülményeiből értékes következtetéseket lehet levonni a népi kultúra összetevőinek eredetére, történetére, diíferenciálódottságára, a népi társadalom tagozódására, az átadás, a befogadás, a módosítás okaira, körülményeire. A néprajztudomány igen nagy segítséget kap a kartográfiától, mert sok esetben olyan társadalmi-kulturális folyamatok, fejlemények, jelenségek magyarázatát, megértését teszi lehetővé, amelyekről sem írásos adat, sem az emlékezet nem nyújt felvilágosítást.

3