Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Mesterházy Károly: A kéziratos térképek régészeti hasznosítása.

A KÉZIRATOS TÉRKÉPEK RÉGÉSZETI HASZNOSÍTÁSA Mesterházy Károly A régészeti ásatást, terepbejárást — az azonnali leletmentést kivéve — belső múzeumi munka előzi meg. Ennek egyik része a térképes anyag —• elsősorban is a különösen nagyértékű kéziratos térképek — tanulmányozása. Ezek igen sok esetben nemcsak a régészeti munka előkészítésében játszanak nagy szerepet, de a lelőhely azonosításában, a tudományos publikációk elkészítésében is. Különösen akkor fontosak a térképek nyújtotta információk, ha okleveles anyagot nem sikerült kapcsolatba hozni a feltárt objektumokkal. A II. József korában készített Magyarország első katonai felmérésének lapjait már korábban is értékesítették a régészek, de a különböző levéltárakban őrzött térképeket nem minden esetben tudták hasznosítani. Ezért is volt jelentős a Hajdú-Bihar megyei Levéltár kezdeményezése, hogy az ott őrzött gazdag kéziratos térképgyűjtemény leírását és névanyagát kötetben adja közre. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy egy-egy kutatott terület vonatkozó térképeit ne kellene eredetiben áttanulmányozni. A Hajdú-Bihari kéziratos térképek című 1972-ben megjelent kiadványban közzétett térképanyag már azóta igen hasznos segítőtársa volt a régésznek, településtörténésznek. Milyen jellegű segítséget nyújthatnak a régészeti munkához a kéziratos térképek? Mivel a térképek egy része keletkezését tekintve korban megelőzi a II. József kori felmérést és jóval részletesebb is, így rendkívül becses forrásanyagot jelentenek. Gyakorlatilag a földrajzi és természeti jellegzetességeken kívül szinte minden régészeti korra vonatkozóan találunk rajtuk fontos, gyakran ma már eltűnt objektumokra vonatkozó adatokat. A településhálózatnak minden korszakban fontos előfeltétele volt a kedvező földrajzi környezet. A XVIII. századi térképek, de néha még a XIX. szá zad elejiek is új útmutatást adhatnak a középkori természeti viszonyokra vonatkozóan. Mivel a mocsarak lecsapolása, folyók szabályozása és a csatornázás alaposan megváltoztatta a középkori állapotokat, csak a folyószabályozás előtti térképek adatai segítenek az eligazodásban. Szerep egyik XVIII. századi térképén (BmT 8) Gödényes, Tapogató, Kárászos stb. vízzel borított réteket, nádasokat találunk, a szárazulatok pedig szigetek gyanánt emelkednek ki a Sárrét nádas rengetegéből. A szigetek mindegyike régészeti lelőhely, mint ahogyan azt a régészeti terepbejárások igazolták. Az egykor vízzel borított helyek ma művelt területek. A térképre való tekintés mindenkit meggyőzhet annak hiábavalóságáról, hogy e területen régészeti leleteket keressen. A régi, jelentős vízfolyások partvonala régészeti lelőhelyek tömegét rejti magában. Makkay János Berettyó menti terepjárása ezt igazolta.

1 A kéziratos térképek