Hajdú-Bihari kéziratos térképek - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 18. (Debrecen, 1982)

TANULMÁNYOK - Mesterházy Károly: A kéziratos térképek régészeti hasznosítása.

pontosan ábrázolják a vízfolyásokat, árterületeket (HvT 62, BmT 223 stb.), tehát szinte útbaigazítják a terepen dolgozó régészt, s felesleges munkától kímélik meg. A kéziratos térképek másik nagyon fontos, régészetileg felhasználható adatcsoportját a helynevek alkotják. Az olyan helynevek, mint a Szentpéterszeg belterületén, hajdan a falu szélén levő Kovadomb (BmT 68), a Herpály határában levő Földvár, vagy a Pocsaj határában levő Leányvár (BmT 81, BmT 48) őskori településeket, illetve erődítményeket jelölnek. Majdnem kivétel nélkül őskori temetkezési halmok a térképeken gyakran ábrázolt „kunhalmok", pl. a két Szabolcs halom, a Kis- és Nagyborzas halom (DvT 79), a Zám puszta körüli halmok (Kis- és Nagyborsós halom, Mérges halom, DvT 534), az ohati puszta halmai (DvT 15) stb. Kivételt képeznek a Hortobágy-porosháti halmok (DvT 10—12, DvT 65), melyek a III. századi germán-szarmata népesség sírhalmai.

2 E halmok nagy része ma már nincs is meg, csupán a régi térképek őrzik nyomukat (Faluvéghalma Zám mellett, a Kettős halom az Árkus mellett stb.). Időnként ezek segítségével sikerül a korábbi régészeti lelőhelyeket beazonosítani, főleg olyanokét, amelyeknek topográfiai adatait annak idején — bízva a környezet változatlanságában — pontatlanul adták meg, nem készítve pontos helyszínrajzot a feltárásokról (pl. Pipás halmok, melyeknek feltárását Zoltai végezte 1908-ban, DvT 224). Sajnos, a térképek csak a nagyobb halmokat tüntetik fel, a kisebb laponyagokat csak ritkán jelölték a rajzolók. A térképek adatainak és a terepjárások segítségével kellene elkészíteni a megye területén levő halmok kataszterét. Fontos útbaigazítást adnak a térképek az Ördögárok vagy Csörszárok nyomvonalának megállapításához is. A mezőgazdasági művelés néhány helyen teljesen elpusztította a sáncok és árkok vonalát. A térképek pedig igazolják azt, hogy a sáncrendszer megszakítás nélkül folytatódott az ilyen helyeken is. (Pl. Ártándon: BmT 31, Konyáron: BmT 39, Pallagon és a Monostori határban : DvT 543, Hajdúhadházon: HvT 58 stb.). A Berettyó folyó árterét ábrázoló egyik térképen (BmT 223) feltüntetik az Ördögárki hidat. Ártándon más szempontból is fontos az Ördögárok nyomvonalának ismerete. A legújabb régészeti kutatások megállapították, hogy építési ideje a IV. század, és a 375-ös évekig mint védelmi vonal szolgált főleg a germán népek ellen (gótok, gepidák, vandálok).

3 Viszont kétségtelen, hogy az ártánd-nagyfarkasdombi és a biharkeresztes-kisfarkasdombi századi korai gepida temetők a sáncon belül vannak (BmT 31). Hasonló a helyzet Hajdúnánás-Tedejen, ahol szintén a sáncon belül találjuk meg a IV. századi telepet, amelynek emlékanyagában germán jellegű eszközleletet rejtettek el a 375-ös évek után. így a kéziratos térképek a Csörsz-árok nyomvonalának pontos meghatározásával IV. századi etnikai kérdések megválaszolásában is segítséget tudnak nyújtani.

4 Középkori településeink aktív régészeti kutatása alig 20 éves múltra tekinthet vissza. A kutatás azonban kezdettől fogva olyan igényeket támasztott a régészek felé, amely a kéziratos térképek felhasználását szükségessé tette. A XVIII—XIX. századi térképek, a XVII—XVIII. századi határjáró oklevelekkel kiegészítve, középkori falukutatásunk nélkülözhetetlen forrásai. A XVI— XVII. században elpusztult falvak határai (Bánk, Pac, Haláp, Fancsika, Ohat, Tedej, Zám, Angyalháza, Andaháza, Szentkozmadamján stb.) a környező települések (Debrecen, Hajdúnánás, Hajdúhadház, Berettyóújfalu stb.) bérleményei lettek, majd e községek teljesen magukba olvasztották az elnéptelenedett