„...Munkát, szellemet, észt...” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 17. (Debrecen, 1981)

DOKUMENTUMOK

HELYTÖRTÉNETI ADATOK GYŰJTÉSE A DOMBOSTANYAI ÁLTALÁNOS ISKOLÁBAN KÉSZÜL AZ ELSŐ TANYAI MÜZEUM A helytörténeti adatok gyűjtésében örömmel vesznek részt a tanulók. Ennek igen szép példáját adták a dombostanyai iskolások az elmúlt télen kezdődő helytörténeti adatok összegyűjtésében. Még a télen kezdődött meg a tanyán a „régészeti munka". A dombostanyai iskolások a hosszú téli estéken ellátogattak az öregekhez beszélgetni, mesét, történetet gyűjteni. Mert úgy mondtam a pajtásoknak, hogy ahol most az édesapák szántanak: község volt valamikor. Falu volt, amit a tatárdúlás eltörölt a föld színéről. .. Fel kell deríteni, mi volt itt, hogyan éltek őseink a kicsi tanya helyén! Hát így kezdődött meg a kutatás, a gyűjtés. Előbb mesék, történetek után. Kecskeméti Józsi bácsi elmesélte, hogy nagyapjának mondta még az ő apja. — Szántott egyszer a határban, s egyszerre csak csodák csodája, ökre alatt jól besüppedt a föld. Nagy nehezen kihúzták az állatot, s hozzáfogtak kiásni a gödröt. Ásnak, ásnak, egyszer csak koppan az ásó — egy vasajtóra akadnak. Kinyitják, hát egy pincébe jutnak. Abban meg bor. De milyen! A hordó már elkorhadt, de a bor ott volt bőrében — olyan öreg volt. Harapni lehetett. Azt elvitte a földesúr, a pincét meg betemettette .. . Tóth Gábor bácsi is hasonló történetet tudott. Templomhegy volt ezen a helyen, a vasút melletti kis dombon. Aztán a többi öreg is hozzátett, elvett valamit. De mégis kialakult egy kép, és a mesék nyomán egy rajz is, a pajtások a mesék helyein kiszámították, hogy merre lehetett a pince és a templomdomb. Az idén tavasszal azután hozzáláttunk az ásához. Négy csoportban, négy helyen négy brigád dolgozott a tanítások után. Csak a legjobb tanulók, mert aki rosszul felelt, nem jöhetett ki. Május végén a keleti brigád kőhöz ért! Ekkor mind a négy csoport idejött, s közös erővel dolgoztak tovább. — Végre egy fal körvonalai bukkantak elő. Öreg fal, régi kövek. A fal mellett a pajtások lefelé még három métert ástak, ahol egy emberi csontvázat, valamint régi üvegdíszeket és egy rozsdás tőr formát találtak. ... Eddig tart a múlt iskolai évi munka. Most az új tanévben ismét kimegyünk a pajtásokkal, hogy rövid idő múlva, végre teljesedjen kívánságunk: megalapítani az első tanyai múzeumot. Elhatároztuk, hogy a gyűjtés során nem hagyjuk figyelmen kívül az egyes családok, birtokok, egyének történetét sem, mert önmagukban is értékesek lehetnek, másrészt pedig ezekből következtetni tudunk a település, sőt az ország általános történelmi eseményeire is. Félegyházi Lóránt nevelő, Dombos-tanya Nyomtatott. — Néplap, 1954. 246. sz. okt. 14. 3. old.