„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)
Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete
Tisztázat. — HBmL. IV. B. 1405/b. V. 18/1902. 25 Budapest, 1918. A BIHARI ANALFABÉTIZMUSRÓL Most, hogy Tiszáék a hat elemi iskola elvégzését igazoló bizonyítványhoz kötik a választójogot, különös aktualitást nyer az a térkép, melyet Körösi Henrik rajzolt egy a Lóczy Lajos szerkesztésében megjelent könyvben, mely különböző szakférfiak tollából a Magyar Szent Korona Országainak leírását akarja nyújtani, elsősorban a külföld tájékoztatására. Körösi grafikonja a 10 000 tankötelesre eső népiskolai tanítók számát mutatja ki törvényhatóságonként. Körösi táblázatában hét kategóriát különböztet meg: olyan törvényhatóságokat, melyekben 10 000 tankötelesre 100 tanító esik 10 000 tankötelesre 101—125 tanító esik 10 000 tankötelesre 126—150 tanító esik 10 000 tankötelesre 151—175 tanító esik 10 000 tankötelesre 176—200 tanító esik 10 000 tankötelesre 201—250 tanító esik 10 000 tankötelesre 251— tanító esik A tulajdonképpeni Magyarországon a legnagyobb kulturálatlanságot, a százon aluli néptanítókontingenst két üres folt jelzi. Az egyik Máramaros vármegyét, a másik Bihart ábrázolja. Ez a tanulság két irányban is jellemző. Az egyik Tisza István személyes felelősségét állapítja meg a bihari nép siralmas kulturálatlanságát illetőleg. Évtizedek óta nincs ember az országban, akinek akkora személyes befolyása lett volna, mint neki. Megye és állam felett oly mértékben rendelkezett, mint senki az ország számos oligarchái közül. Szava, kívánsága, óhaja, kritikája mindig parancs volt a kormány és közegei számára. S tudvalevő, hogy Tisza élt is ezzel a rengeteg befolyásával. Legendák keringenek arról, hogy legkisebb híve boldogulása vagy jutalmazása érdekében sohasem habozik hatékonyan exponálni magát. Személyes kényelme érdekében pedig képes volt a robogó vonatot visszarendelni. Vármegyéje és tisztviselői érdekében minden lehetőt el szokott követni. Nos, ez a leghatalmasabb és legaktívabb államférfiú szó nélkül tűrte és tűri a biharinép szomorú analfabétizmusát, olyan állapotot, mely mellett Biharban évente több mint 28 000 tanköteles gyermeket nem íratnak be az iskolába. Ez a kenetteljesen szavaló valláserkölcsi rhétor sosem emelte fel szavát „az Isten szerelméért" szörnyű kulturálatlanság ellen. Óriási gazdagságát, erkölcsi tekintélyét, politikai hatalmát sosem használta fel ezen ázsiai állapotok megszüntetésére.