„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

Robosztus lokálpatriotizmusát sosem bántotta, hogy híres megyéjét a népműveltség dolgában messze túlszárnyalja a szegény Árva, Liptó, Szepes, Sáros s még inkább Turóc. Ilyen érzéketlen a népkultúra iránt az a férfiú, aki állandóan az intelligencia vezérszerepéről szaval. Ez az egyik tanulság. A másik, hogy ugyanakkor a népiskolai Szahara közepette a bihari kiskirály egy oly magas kulturális kvalifikációhoz kötötte a választójogot, melyet Európa legkiműveltebb kultúrállamai sem mernének alkalmazni. A bihari analfabétizmus és a hat osztályhoz kötött választójog rikító világításba helyezik Tisza István rendszerének minden cinizmusát és farizeuskodását. És egy ilyen ember tolja fel magát a magyar nemzet lelkiismerete őréül! (J.) Nyomtatott. — Jászi Oszkár: Bihar. Huszadik Század, 1918. 1. 365—366. old. Debrecen, 1918. március 13. DEBRECEN KÖZMŰVELŐDÉSI FELADATAI A HÁBORÚ UTÁN Ennek a szónak: Debrecen, valami eredeti, különös csengése van az egész országban. Hallatára a legtöbb magyar ember képzeletében önkény telén társulással fölmerül a kollégium a maga diákéletével, a Piac tere álldogáló cíviseivel, a Hortobágy délibábjával, méneseivel és mindavval a romantikával, melyet Jókai mesemondó fantáziája reá terített. Sokaknál ellenben más, kellemetlen asszociációk merülnek fel e név hallatára. Falusi utcák, fullasztó portenger, kicsinyes vidéki élet, sok szalonnaillat, kevés kulturáltság. Mindkét felfogásban van valami igaz, alapjában azonban mindkettő hibás. Debrecent olyannak kell látnunk, a milyen. Ne terítsük rá a romantika hímes fátyolát, de ne nézzük az ellenszenves idegenkedés torzító üvegén sem. Debrecen tipikus alföldi magyar város és kifejezetten kálvinista város. Küzdelmes, viszontagságos, sok százados múlttal, mely sok mindent megmagyaráz. Jelentőségre alföldi kis faluból attól kezdve vergődött, hogy a XVI. század közepétől az alföldi református magyarság főfészke lett. A kálvini demokratikus egyházszervezet ez időtől kezdve teljesen a maga képére formálta át a város politikai szervezetét is és előállott a törökvilág Debrecené a maga formális parasztköztársaság mivoltával, melyet a bölcs szenátus, a főbíróval az élén, úgy vezetett, annyi szabadsággal és függetlenséggel, akár Velencét a tízek tanácsa. Úgy ebben az időben, mint a Rákóczi-szabadságharc lezajlása után, Debrecen igen jelentős szerepet vitt Magyarország városai között. Még a XIX. század elején is, mikor Pest még gyermekkorát élte, Debrecen volt Magyarország legnépesebb városa. Az északról, Lengyelországból délre, a balkánállamok felé, valamint nyugatról, Ausztriából keletre, Déloroszországból és Konstantiná-