„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - II. Ismeretterjesztés

• A fővárosi lapok éppen úgy, mint a vidékiek, számlálhatatlan alakban adtak véleményt a magyarországi socialistikus állapotokról s kétségtelen hogy egyik másik lapnak talpraesett véleményét az irányadó emberek magukévá is tették — de még mindig nem oly mértékben, amilyenben azt ez a dolog megérdemelte volna, mert gyakorlati alkalmazását azon egyik vagy másik helyes véleménynek még mindig nem foganatosították. A sajtó a békésebb és józanabb hangulattal olvasói közt könnyen megérteti magát s eszméi egészségesek lévén, tiszta elmével könnyen felfoghatók elvei. Ámde azok az elemek, amelyek a sajtónak ezt a részét olvassák, természetesen nincsenek is megmételyezve, míg a beteg rész, amelyik voltaképpen istápolásra szorulna — a sajtó még betegebb termékeit olvasva, még inkább megháborodik s vakon követi amit kinyomatva betű és szavak alakjában eléje tálalnak. Sok mindenben keresték és keresik a socialisztikus tanok gyors elterjedését. Találgatták és találgatják a fő indító okát, de egyéb közművelődési intézmények mellett kétségtelen, hogy a sajtó egészségtelen megnyilatkozása következtében lépett fel a socialismus merészebb és gorombább alakjában. A mi népünk az alkotmányos korszak újjákeltekor bízott a fennen hangoztatott szabadságban. Tetszett neki a testvériség, amit azonban már kevésbé értett meg. S végre — de a sajtó egyrészének ferde magyarázása következtében — megakarja ma már érteni az egyenlőséget is, csakhogy nagyon veszedelmes alakjában, elannyira, hogy azt úgy megérteni csak naiv elme helytelen sugalmazásának közbenjöttével teheti. Ép ez igazolja, mennyire félrevezette a népet az a tan, amelyet nem az iskolától, nem is az elöljáróitól tanult hanem a veszedelmes irányú hírlapírás s egyes social próféták — nem is csepegtettek — de árasztottak — egyéb tekintetben romlatlan lelkületébe. Hiába állítják sokan, hogy a munkás nem talál munkát, hiszen a népesedés rövid egy két évtized alatt nem öltött olyan arányokat, hogy a művelés alatt levő földterület ne tudna foglalkozást nyújtani az alföld munkásainak. Sőt a mind jobban belterjessé váló földművelés mind több és több munkaerőt igényel. Az a föltevés legföljebb az idei szűk esztendőre vonatkozhatik, de normális években a meglevő gazdálkodási rendszer mellett is megtalálja dolgát a magyar alföld dolgozni szerető munkás népe. Hiszen a népesedési arány viszonyítva a földterülethez, szemben Magyarország felvidékével, vagy a vén Európának egyik másik államáéval, elijesztő módon csekély itt a magyar alföldön. Iparkodjunk ezt megértetni munkásainkkal és azt, hogy amíg ők 50 százalékkal nagyobb munkaterületen éhen halni akarnak, addig a német, a tót, az oláh a szerb vagy más bármily nemzetiségű honfitársuk vígan él az ő sokkal kisebb földterületén s legfeljebb az ellen kel ki és zúgolódik, ha megkívánják tőle, hogy vegye be legalább a magyar szót is, ha már magyar kenyeret eszik. Munkásainktól, népünktől vagy sociálistáinktól pedig megkívánhatjuk azt, hogy ha már az újságlapokból tanulnak, tanulják meg belőle a jót, a hasznosat