„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - II. Ismeretterjesztés

és szépet, mi magunk pedig tegyük lehetővé nekik, hogy a hasznos tanulmányokhoz kellő idején, s nagyobb áldozatok nélkül hozzájuthassanak, s értessük meg velük, hogy nem az a része egészséges a sajtónak, mely minden meglevő társadalmi intézményt folytonosan ostoroz, hanem amelyik a közjó megteremtésén kellő higgadsággal, nyílt őszinteséggel buzgólkodik. A magyar törvényhozás áldást hozó feladata lenne, hogy a magyar hírlapírásnak azt a részét, mely a naiv kedélyeket megmételyezi, mint az egészséges társadalom rákfenéjét gyökerestől irtsa ki. Az ilyen veszedelmes irányú művek kiadóit is büntesse szigorúan minden egyes esetben. Nyomtatott. — H. Böszörmény és Vidéke, 1894. nov. 18. IV. évf. 46. sz. Fenti címen. 36 Hajdúböszörmény, 1895. március 31. MUNKÁS ELŐADÁSOK Mint nyáréjen az elborult égen végigczikáznak a gyűlő viharnak villamos előhírnökei : a magyar közélet egén is jelentkezni kezd a gyűlő viharnak hírnöke. Sok ember azt hiszi, hogy a socialismus az ő európai jellege szerint oly maszlag, melybe a magyar nép beleharapni nem fog. Sokan azt hiszik, hogy a socialismust voltaképpen üvegházilag, a budapesti sajtó csinálja; a mezei munkás világ fennállás óta való elégedetlensége már nemzetközi socializmus. Viszont minden keleti kényelmességünk mellett kénytelenek vagyunk elismerni, hogy sporadikus tünetek — a vihart jelző villámok — igen is mutatkoznak, előbb Békésben, majd Csongrádban, most Hajdú megyében, majd a dúsgazdag Bánságban, legutóbb Tolnában socialis tünetek merültek föl. Kétségbeejtő tájékozatlanságban kérdezzük, hogy ki részén áll az igazság, a kik ijesztgetnek, vagy a kik semmibe se veszik a jelentkező veszedelmet? Egyik részén sincs. Magyarország a szellemi epidémiának Európát átjáró veszedelmét el fogja kerülni, ha az emberszerető, humánus társadalom összefog. A templom és iskola fontosságát hangsúlyozzuk, melyek nem lesznek kicsiny csolnakok, mert nálunk a társadalmat viharokkal fenyegető helyzet nem lesz. Ámde ebben a jóleső föltevésben aztán nem nyugszunk meg. Igenis valljuk azt, hogy miként a filloxéra láttatlanul, de folytonosan terjed, egyre nagyobb mértékben veszi az is hatalmába nálunk is az embereket. És miért? Nem valami rettenetes, igaz socialis okokért, hanem nagy részben azért, hogy a kézi munkásnak az ő pihenési idejét egy érdekeit szívén viselő társadalom nem irányíthatja. Nem csinálunk titkot belőle, újra kedvencz eszménk mellett törünk lándzsát: kívánjuk a megyében, városunkban, hogy a közművelődés emberei indítsanak