„Ha majd a szellem napvilága…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 13. (Debrecen, 1979)

Dokumentumok - I. Az iskolán kívüli népművelés szervezete és általános helyzete

poly felé irányuló kereskedelmi vonal itt keresztezte egymást Debrecenben. Kalmárai Bécsig, Frankfurtig, keletre Konstantinápolyig vitték áruikat. Vásárain több ország kereskedői adtak találkozót. így alakult ki gazdálkodó, iparos és kereskedő népe a kálvini szervezet demokratikus alapján épült jómódú s aránylag független életet élő közületté. Nincs arra módunk, hogy ezt a múltat tovább részletezve, teljes képét adjuk a mai Debrecen kialakulásának. Elegendő lesz ráutalnom Szűcs István három kötetes Debrecen történetre, mint amelynek átolvasása után e város múltjából levezethető az, hogy Debrecen múltjánál fogva nem fejlődhetett mássá, mint a mi: egy nagy alföldi síkvidék természetes középpontjává, melynek legjellegzetesebb, talajából kinőtt jellemvonása: egyrészt demokratikus mivolta, másrészt törhetetlen gyökeres kálvinista magyarsága. A természetben ugrások nincsenek. A fejlődés törvénye folyamatos hatóerő, melyet megszakítani s más mederbe terelni, mint amelyet maga ás magának, nem lehet. Aki megpróbálja, lehetetlent próbál. Éppen azért nem tudok komolyan venni olyan törekvést, mely Debrecenből máról-holnapra egy második Pozsonyt, Temesvárt, vagy Kolozsvárt, vagy Kassát akarna formálni azzal a megokolással, hogy azok milyen kulturált, valóban városias helyek, miért ne lehetne Debrecen is épen olyan? Debrecenből soha nem lehet más — de ne is legyen más —, mint Debrecen. Csakhogy ez a Debrecen ne legyen az elmaradottság fészke, hanem fejlődő, viruló, a maga eredetiségét és jellegzetes vonásait fenntartó, de azokkal a mai kor törekvéseihez hozzásimuló alföldi magyar város. Ezt elérhetjük. Erre törekedhetünk. Ez már a mi akaratunkon múlik. Az eddig mondottakból városunknak — hogy így fejezzem ki magam — egyéni vonásaiként állapíthatjuk meg: gyökeres magyarságát, demokratikus mivoltát és az alföldi síkvidéken természetszerű középponti helyzetét. Ezek a természetes fejlődés adta olyan körülmények, melyekkel számolnunk kell s mélyeket, mint ki nem küszöbölhető ható erőket kell számításba vennünk, ha a város jövő fejlődésének irányát vizsgáljuk s meg akarjuk állapítani, minő feladatok várnak ránk a közeli és távolabbi jövőben. Nagyon érdekes volna vizsgálat tárgyává tenni, hogy ipari, kereskedelmi s egyéb tereken is minő irányú lesz ez a fejlődés. Mindez azonban messzire terelne kitűzött célomtól. Feladatom körülhatárolt területre, a közművelődés jövő feladatainak megállapítására szorít. Ezen belül is nem kívánok jelenleg a közműveltség leghathatósabb tényezői: a gyermeknevelés, az iskolázás feladataival foglalkozni, mivel ezekről már e tanfolyam két érdemes előadója is kifejtette nézeteit. A közművelődési feladatoknak csupán azon részét szeretném megvilágítani, mely a társadalmi közület iskolán kívüli művelődésére, főleg a tudományok népszerűsítésének és a művészeteknek a nagy tömegek nevelésére irányuló hatására szorítkozik.