Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 3. Az István malom történetének utolsó évtizede (1934—1944)

előző periódusban is funkcionáló — a Magyarországi Exportmalmok Szindikátusát. Ez a szervezet szabta meg a debreceni István malom Olaszországba történő szállításának 21%-os arányát.

329 Az olasz kvóta ilyen megszabása az István malomnak azért volt sérelmes, mert mint ismeretes, 1933 nyarától 1934 szeptemberéig szünetelt az üzem, s így a kiviteli összmennyiség 1929. január 1.—1935. június 30. között erősen lecsökkent a több mint egyéves kiesés miatt, pedig ennek az öt és fél évnek átlagát vették alapul a további kiviteli kulcs megállapításához. Az István malom megkísérli olaszországi szállításait a kontingensen felül „eszközölni". Az esedékes 2250 q helyett 4506 q-t ad el és szállít ki, ami részesedésének több mint kétszerese. Éles hangú levelezés után felveti a debreceni malom, hogy a szindikátus fenntartása már nem időszerű, hiszen az eredetileg csak az Ausztriába folyó kivitel szétosztására jött létre, így illetéktelen más exportok kulcsszámainak megszabására.

330 Ennek ellenére a szindikátus tovább működik és az osztrák, illetve olasz kivitelhez hasonlóan még azt is megszabja, hogy a Németországba történő szállításokra csupán 12 malom jogosult. 1937 októberében megállapították a németországi exportkontingenst, mely szerint az Első Békéscsabai Rosenthal és Borsod—Miskolc— Debreceni István Gőzmalom Rt." az összmennyiség 17,5%-ának — tehát 9702 q — kivitelére jogosult.

331 Az előzőekben szintén szó volt már a Magyarországi Malmok Hitelvédő Egyesületéről, amely a válság idején jött létre, de 1933-at követően is még évekig tevékenykedett. A korszak harmadik nagy malmi egyezménye a Molinum-szerződés volt, amelynek tagjai sorában ott találjuk a debreceni István malmot is.

332 Ez utóbbi szerződés lényege, hogy a működő malmok számát csökkentsék és ezért az „Egyesült Malomipari Rt." és a „Pesti Victória Gőzmalom Rt." tulajdonában levő budapesti, ceglédi, szolnoki, kiskunfélegyházi, bajai, csongrádi és békés-gyulai malmok „üzemét leszerelik, kikötik, hogy a gépeket vagy a kártalanítás összegét az ország határain belül újabb malom felszerelésére nem szabad felhasználni. A leszerelt malmok működésüket „örökre beszüntetik" és a kártalanításból eredő összegüket nem fektethetik be a még jelenleg működő más malomérdekeltségek egyikébe sem.

333 A kártalanítás összegét 2 300 000 P-ben állapították meg. Ennek kifizetését a Pénzintézeti Központ hitelezte meg, amelynek visszatérítését a versenytársaktól megszabaduló üzemek 10 évi időtartamra, kamatmentesen vállalták.

334 E szerződést az István malom 1938. augusztus 2-án két feltétellel írta alá: Nevezetesen a kormány e szerződést kartellegyezménynek tekinti, úgy a kartellilleték a Pénzintézeti Központot, s nem a malmokat fogja terhelni; másodszor, ha a környék nagyobb üzemei szintén aláírják a szerződést. A „Molinum-szerződés" nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, annak ellenére, hogy a szerződésből eredően napi 22 vagon őrlőképességű üzemet szereltek le.