Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 3. Az István malom történetének utolsó évtizede (1934—1944)

A várt hatás azért maradt el, mert bár 2000 lóerővel csökkent a magyar malomipar összes gépi teljesítménye, mégis messze maradt attól, hogy meglevő kapacitását kihasználhassa. Nem segítette ebben a kivitel változatlansága, sőt még további romlás is bekövetkezik 1938-ban. Ugyanis az „országgyarapítás" során új határokon belülre került malmok jóval nagyobb kapacitással rendelkeztek, mint a leszerelt üzemek. Más oldalról: ezeket az üzemeket, mivel nem voltak tagjai a szerződésnek, nem terhelte a Pénzintézeti Központnak visszafizetendő összeg rezsiköltsége, amely ellen az István malom tiltakozott is.

335 Ugyancsak tiltakozását jelenti be a békéscsabai Kovács-malom megnagyobbított üzeme miatt, aminek megindítása szintén az egyezmény hatásfokát gyengítette. Egyes malmok, akárcsak az említett békéscsabai Kovács-malom, vám- és vegyes őrlésükkel igyekeztek kihasználni és elfoglalni a környékükön megszűnt „Molinum" malmok piacát. Ennek érdekében üzemüket fejlesztették is. Végül feltétlenül említést kell tenni a malmokat területileg összefogó Magyar Fővárosi Malom Egyesületről és a Vidéki Kereskedelmi Malmok Szövetségéről, illetve a kettőt egyesítő Országos Malomipari Szövetségről, amelynek szervezetén belül tevékenykedett a KEMEL (Kereskedelmi Nagymalmok Lisztkiviteli Egyezménye) 1940. június 27-től. Ez utóbbi szervezet létrehozását követően tulajdonképpen az egész magyar lisztexport szervezője, irányítója lett. A KEMEL-en belül az István malmot és konszerntársait együttesen 12,51 %-os kvótaarány illette meg.

336 Az István malomnak a különböző egyezményekben való részvétele és az egyezményeken belüli szereplésének értékelése szemléletesen bizonyítja: a kor magyar malomiparának problémái a Hazai Bank Rt. malomkonszernjét is közelről érintették. A konszern egyrészt üzemeinek időleges leállításával: Debrecen (1933), másrészt az üzemek végleges felszámolásával: Hatvan (1930), Miskolc (1931) a budapesti Concordia (1939) védekezett a túltermelés ellen. Megkísérelte a kiegészítő üzemág bevezetését is. így 1933-tól a miskolci telepet tárháznak alakították át.

337 Az új üzletág kihatással van a vállalat alaptőkeösszegére, mert az eredeti 4 250 000 P-ből 500 000 P-t a kereskedelmi törvények értelmében csakis „közraktári ügyletre" lehetett fordítani. A konszern belső ügyletei közül említésre méltó az 1920 után Csehszlovákia területére került érdekeltségek tervezett eladása. Ezek értékét cca 8—9 millió cseh koronára becsülték. A vállalat az így szerzett valutával a magyarországi üzemeinek rentabilitását akarta megoldani, valamint az olyan külföldi érdekeltségeitől akart megszabadulni, amelyek „különösebb fantáziával nem kecsegtettek".

338 1936 áprilisára az ügylet már lebonyolításra került, mert a Cseh Iparbank magához váltotta a Hazai Bank említett érdekeltségeinek részvényplakettjeit (Pozsony, Losonc, Kassa, Nagysurány), s az eladott csehszlovákiai konszernrész ezután prágai központtal működött. A Cseh Iparbank megvásárolta Vereinigten Mühlen A.G. Pozsony 15 ezer darab részvényét l 450 000