Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)
III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 3. Az István malom történetének utolsó évtizede (1934—1944)
gyasztás növekedése. 324 A 9. számú táblázat 1929—1938. évi adatainak áttekintése az iparágon belül 1919 óta tapasztalható tendenciának további erősödéséről tesz tanúbizonyságot, nevezetesen a nagy kereskedelmi malmok kapacitáskihasználatlanságáról, a vegyes, ill. a csak vámőrlést végző üzemek számának növekedéséről. Ha a táblázat 1921—1929. évi adataival hasonlítjuk össze, kitűnik, hogy az 1923-as 402 üzemmel szemben 15 évvel később, 1938ban 562 üzem működik. Ugyanakkor a 38 kereskedelmi malom helyett már csupán 10. S míg a nagymalmok 1923-ban 4 159 000 q gabonát dolgoznak fel, addig 1938-ban már csak 2 262 000 q-t. A vegyes (vám- és kereskedelmi) malmok ezalatt 7 992 000 q-ról 14 227 000 q-ra emelték termelésüket. 325 Ilyen körülmények között egyre sürgetőbbé vált a versenytársak számának csökkentése, ami 1938-ban a Molinum szerződéssel és zártszám rendelettel csak kis részben történik meg. A kérdés gyökeres megoldása annál inkább várat magára, mert a másik alaptényező, a kivitel az 1938—1944 közötti évek egyikében sem éri el az 1929-es szintet. Ez időszak évi átlag lisztexportja: 0,64 millió q, ami alig több mint 1934— 38 átlaga (0,6 millió q), s alig 25%-át éri el a húszas évek átlagának. A következő évek lisztkivitel szempontjából legjobbjának 1942-t tekinthetjük. A háborús konjunktúra ellenére még ekkor is csak 915 000 q liszt került exportálásra (1929-nek 31 %-a). Megállapítható tehát, hogy a magyar malomipar a háborús konjunktúra ellenére sem tud válságából kikerülni, s míg 1898-ban az egész magyar ipar termelési értékének egymaga adta 23,93%-át, addig 1943-ra az előbbi viszonylatban arányszáma 7—8%-ra esik vissza. 326 A kapacitás krónikus kihasználatlansága (38%—44,5% között ingadozott) a harmincas években megismétli és elmélyíti a húszas éveknek azt a hiányosságát, hogy a nagymalmok jelentősebb technikai újításra nem törekednek, beruházásaikat minimálisra csökkentik. „Egy amerikai bizottság, és német szakemberek is megállapították ezekben az években, hogy a magyar malomipar kémiai felkészültség tekintetében nem felel meg a modern követelményeknek..." 327 Az 1938-ban megkezdődött országgyarapítás tovább mélyíti a magyar malmok válságát. Ezután olyan területek kerülnek az országhatáron belülre, amelyek maguk is jelentős malomiparral rendelkeznek. A kisalföldi malmok például 1920 után egész Csehszlovákia ellátására rendezkedtek be, akárcsak a bánáti, bácskai üzemek Jugoszlávia ellátására. 328 Ezért mondhatjuk azt, hogy a háborús konjunktúra: a hadseregellátás, a lakosság vásárlóerejének növekedése, valamint Olaszország és Németország fokozott kereslete ellenére sem lendül fel az iparág, hanem a termelési értéket véve figyelembe, a magyar ipar szerkezeti átalakulása során aránylagos visszaesése következik be. A korszak (1934 utáni) fő malomproblémáinak megoldására több irányú csoportosulást hoznak létre, illetve működtetnek tovább a vállalatok. így például a kivitel kérdésének rendezése érdekében tovább működtetik — a már
