Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 3. Az István malom történetének utolsó évtizede (1934—1944)

lyamon, vagy valamivel afelett volt a gabona ára, a fő felvásárló kiválása miatt 50—60 fillérrel a fővárosi árfolyam alá süllyedt a búza ára.

318 A városi törvényhatósági bizottság éppen ezért nem értett egyet az üzem leállításával, de az ennek ellenére bekövetkezett (1933. január 27.) s tartott egészen 1934 végéig. Az István malom leállásából a konszernnek új, a kivitellel kapcsolatos problémái is adódtak. így ír erről a malom igazgatósága a szindikátusnak: „a békéscsabai állomás nem hajlandó bennünket feladóként elfogadni, hanem csak az Első Békéscsabai Gőzmalom Rosenthal Márton Rt.-t, holott az idei évadban csak a Békéscsabai Rosenthal malomban őröltetünk és így természetesen minden lisztszállításunk onnan történik."

319 A válság alatti vasúttal kapcsolatos problémákhoz tartozott a tarifakérdés felújulása is. A vasúti díjtétel majdnem kétszerese a háború előttinek, annak ellenére, hogy a gabonafélék árai jóval a „békeparitásos árak alatt mozognak."

320 így pl. a „tíz pengős tengerinek cca 3 pengős fuvarja van, ugyanúgy, mint amikor 35 pengő volt mázsája." A „közös számlára őrlést" — ahogy finoman elnevezték a debreceni és miskolci üzemek leállását és csak a békéscsabai malom működtetését — 1933 decemberében üzleti szempontból értékelték: „A Borsod-Miskolci és Debreceni István Gőzmalmok Rt., valamint az Első Békéscsabai Gőzmalom Rt. által közös számlára végzett búzaőrlés és liszteladás, a lisztértékesítés és különösen az export tekintetében mutatkozó rendkívüli nehézség ellenére eddigelé mintegy 90 000 P nyereséget mutat ki; vérmes reményeket ezen üzlethez fűzni ugyan nem lehet, de megvan az az előnye, hogy egyrészt a békéscsabai üzemben volt tartható, másrészt a két malom eladásaival a piacon van és mutatkozó eredmény mindenesetre csökkenti a két vállalat regie-terheit."

321 így az István malom a gazdasági válság végét teljes leállásával élte meg. Hazai üzletkörét a békéscsabai üzem, az ausztriai és csehszlovákiai exportját a Betreide A.G. Wien, illetve a Vereinigte Mühlen A.G. Pozsony, a konszern érdekkörébe tartozó más malmok vették át.

322 3. Az István malom történetének utolsó évtizede (1934—1944) Az 1929—1933-as világgazdasági túltermelési válság után 1934-ben majd minden iparágban a fellendülés jelei mutatkoztak. Míg az általánosságban igaz a magyar ipar egészét tekintve, addig ezzel ellentétben a malomipar a válság előtti nívóját sem tudja elérni, nemhogy túlszárnyalná azt. A válság utáni első évben, amikor a többi iparág termelése és értékesítési lehetősége lassú fejlődésnek indult, a malomipar export quantuma tovább csökkent 511 800 mázsára. A következő évek sem hoztak változást, mert az 1934— 1938 közötti kiviteli átlag mindössze 0,6 millió q.

323 Az elmaradt külső piacot csak részben pótolta a belső piac valamelyes bővülése, a liszt- és kenyérfo-