Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)
III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 1. A magyar malomipar „nagy válságának" első évtizede (1919— 1929)
A piackutatás tapasztalatait nemigen lehetett hasznosítani, mert a fenyegető gazdasági világválság, majd az azt követő külpolitikai változások más irányba fordították a magyar malmok exportkapcsolatait. Az exportkapcsolatok áttekintése után — akárcsak az idézett 1928-as értékelés — az országon belüli üzleti lehetőségeket is vizsgálat alá kell vennünk. Érdekes, hogy ebben is 1925-tel következik be fordulat. Erről a változásról így ír az István malom igazgatója: „A belföldi üzlet legteljesebb mértékben visszatükrözte a magángazdaságok országos válságát, mely a lisztnagykereskedőket, elsősorban Budapesten, úgyszólván teljesen elsöpörte, de nem kímélte meg a legkisebb egzisztenciákat sem. A künnlevőségeken szenvedett veszteségeken felül a malomipar a további kihitelezés tekintetében a legbizonytalanabb helyzetbe került. A lisztforgalom érezhetően megcsappant, s a kiskereskedelemmel létesített kapcsolat az adminisztrációt erősen megdrágította." 286 Vagyis az üzem erősen megérezte a szanálási válságot, a frankhamisításból eredő külpolitikai bonyodalmakat, az export hanyatlását. Tulajdonképpen ezek a tényezők játszottak közre a magyar lisztnagykereskedők gyors tönkremenésében, miközben a belső fogyasztás is lecsökkent. Az idézetből az is kitűnik, hogy a malom újszerű kapcsolatok kiépítésére kényszerült, mert ettől kezdve a kiskereskedőket és pékeket közvetlenül kellett kiszolgálnia, ami ugyan lehetővé tette a nagykereskedelem hasznának kiiktatását, de erősen megnövelte az adminisztrációs kiadásokat. A korszak másik nagy változása még erőteljesebben hatott az István malom kereskedelmi tevékenységére. A forgótőke hiánya miatt képtelen volt az üzem olyan mennyiségű gabonát tárolni, hogy ebből az év nagyobb részében folyamatosan tudott volna üzemelni. Ebben természetesen a gabonaárak magas szintjének volt elsődleges szerepe. Szükséges volt áttérni az úgynevezett vámőrlést folytató malmok módszerére, így nem volt felvásárlás, hanem a gazdák termését bizonyos százalékért megőrölve, az így visszamaradt készárut értékesítették. Ez utóbbi módszernél jóval kisebb tőkére volt szükség, másrészt az ilyen üzemelésű malmok kevésbé voltak kitéve a gabonaspekulációból eredő árhullámzásnak. Ezért az 1926-os aratást követően az István malom felhagyva az addigi üzemelési formájával, úgynevezett vegyestípusú malomként tevékenykedett a továbbiakban. 287 A gabonaárak további emelkedése miatt, valamint azért is, mert a gazdák igyekeztek készleteiket tartalékolni, a termelő munka mellett búza-, rozs- stb. tárolást is vállalt az üzem, hogy ennek jövedelmeiből is növelje bevételeit. A működési forma vizsgálata mellett érdemes figyelmet fordítanunk a malom üzemelésének, valamint technikai fejlesztésének kérdéseire is. Ha az 1920— 1929 közötti forrásokat vizsgáljuk, sajnálatosan csak három egész és egy tört év (1926) feldolgozott nyersanyagadata deríthető fel, pedig ez mutatná legjobban az üzem foglalkoztatottságát.
