Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 1. A magyar malomipar „nagy válságának" első évtizede (1919— 1929)

Különösen akkor tűnik rendkívülinek a visszaesés, ha figyelembe vesszük, hogy ugyanezen területekre a háború előtt 7—8,5 millió mázsa lisztet szállítottak malmaink. A kiviteli nehézséget fokozta, hogy ezekben az országokban is megjelent az amerikai búza, illetve az abból őrölt német, francia és holland liszt. A magyar malomipar számára tehát a volt monarchia területe nemzetközi piaccá vált, ahol meg kellett küzdeni a vetélytársakkal. Az 1913-as kapacitás 65%-ával rendelkező üzemeknek ugyanezen év kiviteli lehetőségének mindössze 25%-a állt rendelkezésre (8. sz. táblázat). Ennek természetes következménye a malmok őrlőképességének kihasználatlansága. Jellemző, hogy a magyar malomipar legnagyobb centrumának üzemei a budapesti exportmalmok, 1912-ben maguk ötszörösét őrölték fel (9,4 millió q) az 1920-as évek kiviteli átlagának. 1920—1924 között — az 1922-es évet figyelmen kívül hagyva — négy év alatt összesen 9 millió mázsa lisztmennyiséget őrölnek. így azután a nagy pesti malmok sorra függesztik fel termelésüket, vagy térnek át más áruk készítésére — pl. keksz, rizshántolás stb. A vidéki malmok közül is több leáll, pl. 1925-ben a szolnoki, szegi, hatvani. Szünetelnek a vámmalmok is, amelyeknek kihasználtsága kedvezőbb volt, mint a kereskedelmi malmoké.

261 A kapacitás kihasználatlansága visszahatásaként a kiviteli lehetőségek további csökkenését eredményezte. Ugyanis az üzemek, miután őrlőképességük 20—30 százalékát tudták csak kihasználni, nem fordítottak gondot a technikai újításokra. Az ebből eredő hiányosságok a megrendelések csökkenéséhez vezettek. Nem szabad arról sem elfeledkezni, hogy ilyen tekintetben is rombolólag hatott a háború. Először is a hadi őrlés nem kívánt kiváló minőséget. Másodszor a búzalisztet őrlő üzemek a kormány rendeletének megfelelően átállították gépi berendezésüket rozs-, árpa-, sőt tengeriőrlésre, s most nincs pénzük azt visszaállítani. Különösen éles különbségként mutatkozik ez a tény, ha tekintetbe vesszük, hogy Londonban 1862 után 4 schillinggel is szívesen felülfizették a magyar lisztet jó minősége miatt. Most ugyanott a világpiaci árakon értékesítésre vitt magyar liszttel szemben minőségi kifogások merültek fel.

262 Mindezek a faktorok a malomiparban radikális változtatások végrehajtását, a realitásokra épülő átalakítást kívánták. A tőkés rendszerben két útja volt elképzelhető a szanálás végrehajtásának: 1. ipari önsegély, 2. kormánysegítség. Elsőként az „ipari önsegélyes" utat véve vizsgálat alá megállapíthatjuk: Az egyre erősödő magyar finánctőke a válságos helyzetet igyekezett a maga szempontjából kihasználni. így 1925-ben nem nyújtott hitelt a tőle független Viktória malomkonszern-csoportosulásnak, ami a csoportosulás 22 malmának leszereléséhez vezetett. Ugyanakkor kormánytámogatással létrehozták a „Molinum Malmok Rt." szövetséget, amely egyelőre csak a Viktória csődtömegét vette át. Ez azzal az előnnyel jár, hogy megszabadul a Viktória konszern versenyétől. Magára vállal bizonyos terheket, külföldi tartozásokat, 36% erejéig