Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)
III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 1. A magyar malomipar „nagy válságának" első évtizede (1919— 1929)
következett, hogy a malmoknak a háború utáni körülmények között újra kellett kezdeniük a tőkegyűjtést. Súlyosbította a helyzetet a búza- és a rozshiány. Az állandóan lisztet és gabonát exportáló Magyarország 1919-ben és 1920-ban gabonaimportra szorult. 254 Amíg az 1911—1915 közötti években a búza átlagtermése: 19 942 421 mázsa volt, addig 1920-ban csupán 10 322 119 mázsa, 1921-ben, a betakarított termésmennyiség pedig még mindig csak 14 346 949 mázsa. 255 A nem megfelelő terméseredmények miatt a háború utáni első években a malmok működése „... a gabona- és lisztforgalom szempontjából éppoly megkötött volt, mint a háború legviharosabb éveiben. A malmok csupán állami megbízás alapján bérőrlést végeztek .. .azzal a lényeges különbséggel, hogy a Haditermény idején ... kielégítően foglalkoztatva voltak, a megváltozott helyzetben azonban a nyersanyaghiány úgyszólván tétlenségre kárhoztatta őket." 256 Már a század elején rontotta a nagy exportmalmok helyzetét a szerb és a román búza hiánya. 1921-ben, majd 1924-ben ismételten követelték ezek az üzemek a vámmentes gabona behozatalát. Az agrárius koncepció érvényesülése miatt csak részleges és időszakos eredményt tudtak kiharcolni, 257 „így a régi országhatárok között több mint 100 millió mázsa gabonaőrlésre berendezkedett, de még az új határok között is 65 millió mázsás őrlő kapacitású magyar malomipar krónikus nyersanyaghiánnyal küzd." 258 Az új országterület csupán felét, harmadát tudta fedezni — még a legjobb termésű években is — a nagymalmok szükségletének. A termés jelentős része pedig a kis malomüzemekben került feldolgozásra. Ezt a tendenciát csak erősítette, hogy jelentős gabonatermő vidékek, mint a Bácska, Bánát és a Kisalföld egy része az új államok birtokába került, ugyanakkor az exportmalmok sorából csak a temesvári, aradi, nagyváradi és pozsonyi malmok estek az új határokon túlra. Az alapvető nyersanyaghiány mellett értékesítési nehézségek is mutatkoztak. A nagy kapacitású üzemek számára csupán a szűkített belső piac maradt, mert 1924-ig kiviteli tilalom volt. Ezután pedig a szomszéd államok elzárkózása miatt szinte lehetetlenné vált a kiszállítás. 259 Tehát 1924-ig belpolitikai okok, később elsősorban külpolitikai okok hátráltatták az exportot. Ezáltal a nagymalmok nemcsak a nyersanyaghiánytól szenvedtek, hanem kiviteli lehetőségük is csökkent. Megszűnt az 50 millió lakosú monarchia, mint főpiac. A sorra létrejövő új államok agrárius körei egymás után léptek az agrárprotekcionista vámpolitika területére. Kiváltképp érződött ez 1925-től. Ausztria a gabonához mérten a lisztre háromszoros vámot vetett ki. Az így megállapított lisztvám nagyobb lett, mint a magyar malmok „békebeli" egész termelési költsége volt. Csehszlovákia 30 koronás gabonavám mellett 70 koronás lisztvámot alkalmazott. Lengyelország a gabonavámot 9 zlotyról előbb 15, majd 19,5 zlotyra emelte, a lisztimportot pedig betiltotta. így valóban érthető, hogy a magyar lisztexport ezekbe az országokba 1925-ben és 1926-ban felére-harmadára csökkent, még az olyan alacsony kiviteli szinthez mérten is, mint az 1924-es volt. 260