Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 1. A magyar malomipar „nagy válságának" első évtizede (1919— 1929)

liek számát, amit tovább gyarapított a nagyszámú leszerelt katona, a sok áttelepült, akik mind munkaalkalmat, megélhetést kerestek. Beszélnünk kell a népsűrűségben bekövetkezett változásról is. Ez a háború előtt 64 fő/km

2 volt, most 82,1 fő/km

2 lett, ami közelítette a gazdaságilag jóval fejlettebb nyugati országok, és meghaladta a keleti országok népsűrűségét. Ennek ellenére a kormányzat elmulasztotta a válságból való kivezető út gyors megkeresését. Engedte újjáéledni, sőt jelentősen támogatta az agrárius koncepciót hitel, vasúti tarifa, árrendszer, földreform megoldásának módja stb. A zilált politikai viszonyok, a külkapcsolatok hiánya, de a területi revízióra való törekvés miatt is hosszú ideig nem dolgoztak ki egységes, a realitásokkal számoló irányelveket. Ebből eredően nem alkalmaztak a húszas évek elején protekcionista vámrendszert. Szemük előtt ugyanis továbbra is a történelmi Magyarország visszaállításának ábrándképe lebegett. A tényeknek szubjektív alapokról szemlélése súlyos károkat okozott a nemzet gazdaságának és vele együtt a társadalomnak nemcsak azáltal, hogy az első évek lehetőségeit mulasztották el, hanem azáltal is, hogy a környező államokkal való kapcsolatokat a politika területén ellenségessé tették, a gazdaság talaján pedig minimálisra csökkentették. Ebbe az irányba hatott az is, hogy az ipari kapacitás kihasználatlanságán még külföldi bérmunka vállalásával sem segítettek, sőt hosszú ideig nem ismerték fel a külkereskedelem megváltozott szerepét sem. így, a körülményekből fakadó objektív gazdasági problémákat, a rendszer politikai magatartása csak tovább mélyítette. A kínálkozó lehetőségek is kihasználatlanul maradtak. Az elmondottakhoz, a magyar iparra általában érvényes képhez viszonyítva, amely az igen sok negatív vonás mellett néhány pozitív elemet is tartalmazott, a trianoni békeszerződésnek a malomiparra gyakorolt hatását egyértelműen negatívan értékelhetjük. A román megszállás után a magtárak üresek maradtak. A nagy malmok az első világháború folyamán (1915. június 26-tól) mindössze kétszer kaptak engedélyt búza vásárlására. Egyébként a Haditermény Rt. által begyűjtött nyerstermények feldolgozásával foglalkoztak, s a háború végén saját készlettel nem rendelkeztek.

250 Ennek hiánya nemcsak a termelésre volt káros, hanem azért is, mert az üzemek ennek az útnak felhasználásával nem tudták tőkéjüket az infláció hatása alól kivonni.

251 Az Országos Malom Szövetség a következőket írja a kérdésről: „A malmoknak nem volt semmiféle saját árukészletük, hanem összes mobil vagyonuk részben készpénzből, részben követelésekből állt, ezek a korona leromlása következtében devalválódtak, vagyis a malmok vagyona úgyszólván teljesen elveszett."

252 Más jelentések hozzáteszik az előző megállapításhoz, hogy a malmok meglevő forgótőkéjüket — mivel másra nem fordíthatták — hadikölcsönbe fektették, s ezek pedig teljesen elértéktelenedtek. De nem volt mód zsákok vagy üzemanyagok felhalmozásával sem megmenteni a tőkét. Ezeket a hadvezetőség elrekvirálta.

253 Mindebből