Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

III. A MALOM MŰKÖDÉSE 1920—1944 KÖZÖTT - 1. A magyar malomipar „nagy válságának" első évtizede (1919— 1929)

mindkét termelőágának produktivitása, hogy alig volt olyan áru, ami kivitelre kerülhetett volna, s amiért cserébe beszerezhetők lettek volna a létfontosságú nyersanyagok. így az ország külkereskedelmi mérlege passzívvá vált. Az export és import különbözetét az egyébként felhalmozásra szánható tőkéből kellett pótolni. Ez tovább fokozta a tőkeszükségletet, mert az osztrák tőkebefektetések 1920 után eldugultak. A külön állami léttel nyagrészt megszakadtak a közvetlen kapcsolatok az osztrák burzsoáziával. Mindez pedig akkor következett be, amikor az ország tőkeszükséglete a békés termelésre való áttérésből, munkaalkalom-teremtésből, az ipari struktúra átalakításából adódóan megnövekedett. Említést kell tennünk a külkereskedelem 1920 utáni teljesen újszerű szerepköréről is. Ennek a faktornak a dualizmus korában alig volt szerepe, mert mezőgazdaságunk és iparunk számára jóformán 100 százalékig adva volt az értékesítési, de a nyersanyag, a készáru és a félkész áru piaca is. A békekötés után mindezekben a tényezőkben változás állt be, s ennek következményeként a külkereskedelem döntő fontosságú lett. Biztosítania kellett volna a gazdasági ágak nyersanyagellátását, értékesítési piacát, annál is inkább, mert leszűkült a belső piac, a háború előtti lakosság 58,4%-a került az új határokon túlra. Míg az ipari termelőkapacitás 55,1 százaléka, addig a bányászatnak csak 41 százaléka maradt az új határokon belül. Vagyis, amíg az üzemeknek több mint fele, addig a nyersanyagbázisnak alig kétötöd része tartozott az új országterülethez. Ez pedig állandó nyersanyaghiányt idézett elő, különösen szénben, fában és vasércben. Az objektív tényezők sorában vizsgálat alá kell vennünk a mezőgazdaságot is, amelynek részben közvetlenül — pl. élelmiszeripar —, részben közvetve — külkereskedelem — kellett volna nyersanyaggal szolgálnia az ipart. A magyar mezőgazdaság a monarchia megszűnésével a védett piacról, a protekcionista vámmal védett összbirodalmi piacról, világpiaci körülmények közé került. Befektetésekre, intenzívebb gazdálkodásra, földreformra lett volna szükség egyrészt a versenyképesség, másrészt a belső piac bővítése érdekében is. Mindezek a változások elmaradtak, illetve olyan torz formát öltöttek, mint a Nagyatádi-féle földreform. A mezőgazdaságban — annak ellenére, hogy megszűnt a háborús munkaerőhiány, s lényegileg 192l-re pótlódott az elveszett igaerő is — a termelés messze elmaradt az 1914 előttitől. Ez részben az ugar területének kétszeresre növekedéséből, részben a megművelt föld kezelésének alacsony színvonalából adódott. A mezőgazdaság képtelen volt a ráháruló feladatot ellátni, képtelen volt alapjává lenni a gazdasági élet fejlesztésének, még inkább nem tudta elősegíteni annak felgyorsulását.

249 A gazdasági életben jelentkező kérdések gyors megoldását sürgette az ország lakosságának háború utáni sokrétű ellátási problémája. Hasonló irányban hatott az ipari termelésben mutatkozó pangás, amely megnövelte a munkanélkü-