Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)
II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 4. Az István malom működése 1886—1918 között
a debreceni üzem feletti uralmát jelentené. Tulajdonképpen a fővárosi malmok túlsúlyával szemben, a lehetséges önállóság megvédését akarnák elérni a miskolci üzemmel való egyesüléssel. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy — mint tudjuk — a miskolci malom csak névlegesen volt független. Már 1895-ben a Hazai Bank birtokába került. így tulajdonképpen az történt, hogy a PMKB vidékre történő terjeszkedése nem sikerült, de a másik pesti pénzintézet, a Hazai Bank megszerezte magának a debreceni üzemet is, így tovább növelte malomérdekeltségeinek körét. A gyűlésen egyébként az egyesülés ellenzői ismét felszólaltak. A jelenlevő 168 részvényesből azonban csupán 89-nek adták meg a szavazati jogot. Ez utóbbiakból 72-en az egyesülés mellett, 17-en pedig ellene szavaztak, így a fúziót kimondták. Ezzel megtörtént a debreceni üzem beolvasztása a Hazai Bank „égisze" alatt működő malomkonszernbe. Ettől kezdve a cég neve: BorsodMiskolczi és Debreceni István gőzmalom Rt. lett. Az ellenzék azonban nem nyugodott bele a vereségbe, s előbb fellebbeztek a határozat ellen, majd bíróilag is megtámadták a határozatot. Az ügyből hosszas per lett, de a helyzet alapvetően nem változott. A Hazai Bank pedig igyekezett minél több részvényt a következő években is felvásárolni; 1912—1916 között összesen még 459 darabot. 213 A határozat elfogadását több tényező segítette elő. Egyrészt a Hazai Bank felajánlotta, hogy minden 5 darab 200 koronás debreceni részvényért ad az egyesülés után 6 darab ugyancsak 200 korona névértékű miskolcit. Ha pedig a debreceniek nem akarják átcserélni, akkor minden István malmi részvényt 700 koronáért vesz meg, sőt az 1 l 5 különbözetet — 5 helyett 6 darab — is kifizeti 115 koronájával, így ha eladja valaki a helyi érdekeltségét 200 korona névértékért, 815 koronát kap. 214 A másik tényező, amiért az ellenállás nem járt sikerrel, az igazgatóság néhány tagjának magatartása volt. Zádor Lajos, a Debreceni Első Takarékpénztár igazgatója, az István malomtársulat elnöke, Szentkirályi Tivadar, a Debreceni Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Kernhoffer József, a Kereskedelmi Csarnok elnöke, Simonffy Emil királyi tanácsos, Bechert Manó és Lukács Ármin terménykereskedők, May Andor, az István malom ügyvezető igazgatója, akik a debreceni üzem igazgatóságának tagjai voltak, mind bekerültek a Hazai Bank malomkonszernjének igazgatóságába is. Ezt nyilván előre felajánlották nekik. Márpedig egy ilyen igazgatóság tagjának lenni évi több ezer koronás jövedelmet biztosított. May Andor élethossziglani vezérigazgatói kinevezést kapott, évi 20 000 korona fizetéssel. Ezek után joggal állíthatjuk, hogy a Hazai Bank sikerének egyik fő oka az igazgatóság tagjainak megnyerése volt. Ezzel az István malom 63 évig tartó Önálló működése után az egyik magyarországi malomkonszern beolvasztott tagja lett. A Hazai Bank pedig a szélesebb körű igazgatóságon kívül rövidesen létrehozott egy szűkebb körű vezérigazgatói tanácsot, ahol a tulajdonképpeni döntések történtek. Ebben már csak May An-
