Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 3. A süllyedés és felemelkedés időszaka (1863—1886)

vezetett volna az állomáshoz. Az építési és kisajátítási összeg a terv alapján 65 000 frt.-ot igényelt. Ez a magas összeg visszariasztotta a társulatot. Szepessy Gusztáv közben értesült arról, hogy egy Lehmann nevű berlini vállalkozó tárgyal a várossal egy helyiérdekű vasút építéséről. Szepessy közreműködésével a vállalkozó elnyerte az engedélyt. Ugyanakkor 1883. július 28-án 10 évre szerződést kötöttek Lehmannal. Ennek értelmében a malom vállalta: évente legalább 250 ezer mázsa árut szállít a vonalon, s ha ez nem történne meg, akkor is ennek fuvardíját megtéríti. A szerződés másrészről kötelezte Lehmannt, hogy a telepen kiépíti a síneket és az egyéb vasúti berendezéseket.

143 Az 1884. március 23-án tartott közgyűlésen az igazgatóság bejelenti, hogy: „összes teheráruinkat a vasúti pályafőtől a telekre és onnan vissza eszközlendő szállítására nézve 10 év tartamára mi is szerződtünk oly előnnyel, hogy szállítási költségünk 1

/

3 résszel kevesebb lesz a jelenleginél."

144 A szerződés tehát kedvező volt az üzemnek, ugyanakkor a helyiérdekű vasút jövő működése — az így lekötött nagy tételű terményszállítás következtében — rentábilissá lett a vállalkozó számára is. A szerződés eredményeiből a város lakossága is részesült. Hozzájuthatott a városiasodás egyik fontos tényezőjéhez, a „város területén építendő lóvonatú vasúthoz". A vonal üzembehelyezésére 1884. október 1 -én került sor. Ugyancsak 1884-ben történt meg az ómalom gépparkjának és felszerelésének átalakítása. Ennek avult gépezete az 1875-ös felújítás után is gyakran szorultjavításra, gyártmányai pedig nem ütötték meg a piaci kívánalmakat. A Haggenmacher-féle daratisztítók vásárlása és az új 250 lóerős gép beszerzésével a két malom együttes kapacitása 1886-ra elérte az évi 450 000 q-t. Az István malom története így a maga fejlődésén keresztül hű szemléltetője az egész magyar malomipar fejlődésének, amely ebben az időszakban műszaki fejlettségével élen járt Európában. Hozzá kell tenni azonban, hogy a pesti malmok a vasúti díjtételek számukra kedvezőbb körülményei miatt kb. 0,78 frt./q önköltséggel kedvezőbb helyzetben voltak mint a debreceni malom, s így a verseny velük szemben nehéz volt.

145 A konkurrenciaharcot nemcsak a nagy pesti malmok, hanem 1867 után, a sorban alakuló nagy vidéki üzemek is fokozták. Ezek közül az István malmot legközelebbről a nagyváradi, aradi, temesvári, szegedi, miskolci és szatmári részvény társulat ok üzemei érintették, amelyek a készáruk eladása mellett a nyerstermény felvásárlásában is vetélytársak lettek. A debreceni malom nagy kapacitása révén ugyanis majd az egész Hajdú vármegye termeivényét képes lett volna egyedül feldolgozni, holott ennek jelentős részét, a már majd minden községben működő kis simaőrlők dolgozták fel. Ebből következett, hogy a malomnak más megyék területéről is kellett búzát vásárolnia. Itt azonban érdekösszeütközésbe került az előbb felsorolt üzemekkel, az új versenytársakkal. Úgy gondoljuk, hogy a malomban végrehajtott technikai újítások sorából nem hagyhatjuk említés nélkül a „villámvilágítás" bevezetését sem, bár ez nem volt közvetlen összefüggésben a termelésnek sem