Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 3. A süllyedés és felemelkedés időszaka (1863—1886)

sal közelíti a magyar gazdaság- és társadalomtörténet 1867—1890-es évhatárait. Tekintve azonban, hogy Magyarországon a malomipar a gazdasági fejlődés élén járt, s az osztrák és általában az idegen tőke fokozódó behatolása — amely különösen az 1867-es év használatát indokolná — éppen ebben az iparágban, kiváltképp az István malomnál nem érvényesült. Ez lehetőséget adott számunkra, hogy az üzem életében valóban periódust záró 1863-as évet vegyük figyelembe záró, illetve szakaszunkat tekintve kezdő évnek. Az 1886-os évszám, mint korszakhatár használatát pedig az indokolja, hogy a malom felszerelésében, gépezetében akkorra fejeződik be az a technikai fejlesztési folyamat, amelyet egyébként más iparágakban 1890-től észlelhetünk. Ez újabb periódus kezdetén tulajdonképpen ismét két személy kezébe került a malom irányítása. Közülük Szepessy Gusztávról már volt szó. Őt még 1862. december 11-én megválasztották ugyan igazgatónak, de működésének első félévében együtt tevékenykedett Csanak Józseffel és Szabó Lajossal. Mielőtt tőlük véglegesen átvehette volna a vezetést, a választmány okulva Wallis Vilmos és Fritsch Miklós esetéből, Szepessy Gusztávval 1863. június 26-án jól körülhatárolt szerződést kötött. Ebben meghatározták a 6 évre alkalmazott igazgató javadalmazását és kötelességeit. Ő vehetett fel és bocsáthatott el alkalmazottakat, de fizetésüket csak a választmány engedélyével emelhette. Ugyancsak a választmány előzőleges engedélyére volt szükség, ha új állást akart szervezni az üzemnél. Kötelessége volt a vállalat „üzletgazdászati oldalának" vezetése, a termelési-műszaki munka irányítása a műszaki igazgató kinevezéséig. Szepessy cégjegyzési jogot is kapott. Feladatkörébe tartozott „az üzlethez kívántató anyagok legjutányosabb, legjobb időben lehető beszerzéséről" a számvevő meghallgatásával, valamint a nyersáru és a késztermékek raktározásáról, megfelelő értékesítéséről gondoskodni. A vállalat aktíváit és passzíváit nyilván kellett tartania, s „gyártmányaink rendes vevőit túlfeszített szigorral elkedvetlenítenie" nem volt szabad. A „túlságos hitelezés" is tilos volt számára. A vásárlóknak hitelt csupán a számvevő meghallgatása után adhatott. Felelős volt az épületek, felszerelések, gépek jó karbantartásáért, az avultak előírásos selejtezéséért. Félévenként be kellett számolnia a malom gazdasági helyzetéről a választmánynak, illetve a közgyűlésnek.

120 Első szerződésének lejárta után Szepessy vei 1870. augusztus 26-án ismételt szerződést kötöttek.

121 Szepessy működésével általában elégedettek voltak a részvényesek. Mutatja ezt, hogy megbízatása lejártakor ugyan Nagy Elek személyében új igazgatót választottak az 1869. június 12-i választmányi ülésen, de Nagy Elek — mielőtt átvette volna a vezetést —, lemondott. Ekkor újra Szepessy Gusztávot bízták meg az igazgatói teendők ellátásával.

122 Ez az eset 1875-ben — az újabb szerződés lejártakor — megismétlődött

s 1875. december 1-én Politzer Gusztávot választották meg, lemondása után azonban ismét Szepessy Gusztáv lett a malom igazgatója 1892-ig. Mindez érzékelteti: voltak olyanok, akik szívesen láttak volna más személyt az üzem élén, de az, hogy végül