Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

II. A DEBRECENI ISTVÁN GŐZMALOM MŰKÖDÉSE 1848—1919 KÖZÖTT - 2. A talpraállás időszaka (1857—1863)

ket követte a váltópénzcsere, ami az árak gyors emelkedéséhez vezetett. A búzaárak az 1858-as 5 frt. 97 kr.-ról 10 frt. 43 kr.-ra emelkedtek. Ez 5 éven belül majd kétszeres nyersanyagár-emelkedést hozott ugyan, de még csúcspontján sem érte el az előző négy év átlagát. Az utolsó két év gabonaár-alakulása sem rontotta le öt év átlagában a két igazgató kedvezőbb alapanyag-vásárlási lehetőségét.

97 Az István malom nyersanyagbeszerzése közben nyilvánvalóan kapcsolatba került a vidék mezőgazdaságával. Megállapíthatjuk, hogy a malom hozzájárult a környék mezőgazdaságának fejlesztéséhez. E kérdés vizsgálatánál abból kell kiindulnunk, hogy 1851—1855 között 7, 1856—1861 között 12 nagyobb gőzmalom alakult az országban, míg 1861—1865 között ez a szám már 24-re növekedett.

98 Az ilyen, egyre fokozódó versenyben szükségszerűvé vált a termeivény minőségének javítása. Ennek egyik előfeltétele pedig a jó minőségű nyersterménynek mint alapanyagnak a beszerzése volt. A malom ezért hosszú időn keresztül — mivel helyben nem jutott elegendő mennyiségű jófajta gabonához — Mezőberényből vásárolt terményt. Egyrészt az eladási lehetőség javítása, másrészt a jobb ár elérése érdekében ezután a debreceni gazdák kényszerültek áttérni az acélosabb búzafajta termelésére. A malom a tisztán kezelt és jó minőségű áruért magasabb árat fizetett. A vállalat léte tehát ilyen formában fejlesztőleg hatott a környék mezőgazdaságára. A vállalati tőke és a nyersanyagbeszerzés mellett harmadik olyan tényezőként, amiben változás történt az előző korszakhoz viszonyítva a termelés jelentős emelését kell említenünk. Míg a kezdéstől az 1857-tel bezárólag eltelt tíz év feldolgozott nyersterményátlaga 23 373 mázsa, addig a jelen periódus hat évének — 1858—1863 — átlaga 39 389 mázsa, vagyis 68%-os emelkedés állapítható meg. Különösen jelentős a növekedés a Fritsch Miklós igazgatóságának utolsó éveihez viszonyítva. Ehhez képest 150%-os a fejlődés. Nyilvánvaló, hogy a termelés növelése több tényező függvénye volt. Elsőként ugyan egy rendkívüli időjárásból fakadót említenénk, de természetszerűleg ennek ismertetése után további faktorokat is figyelembe kell venni. Csanak József említi az 1862. szeptemberi jelentésében: „A gabonakivitel hiánya és e miatti olcsó ára a gabonának, nagy pangást állított volna be üzleteinkbe, ha arra sok vízi malomnak a vízhiány miatti megállása kedvező befolyással nem lett volna."

99 A jelentés három dolgot is említ, nevezetesen: kiviteli lehetőség, gabonaár és a vízimalmok versenye. A három kérdés közül az utóbbi kettőre irányítva figyelmünket megállapíthatjuk, hogy a gabonaár közel 20%-kal csökkent 1862-ben. A már ebben az évben emlegetett szárazság, amilyent 1836 óta nem láttak ezen a vidéken, valóban elapasztotta a vízimalmok hajtóerejét, a folyókat és patakokat. Hozzátehetjük azonban az eddigiekhez, hogy az 1863-as év szárazsága még nagyobb méretű lett. Ha az előző évben megsemmisült a tengeri- és a szénatermés, most már a gabonatermésben is nagy volt a vissza-