Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 4. A malom munkásainak harca a Horthy-fasizmus idején

tevékenykedett: Lévai Zoltán villanyszerelő, Sütő Sándor kovács, Koczka Sándor szíjgyártó, Pécsi László tűzoltó, Szabó József asztalos, Sápi Lajos asztalos, Vékony Sándor algépész, s míg el nem távolították az üzemből, Tolnai István molnár, majd 1939-től Tóth Mihály esztergályos is. Összekötő e csoporttal Murinyi Antal borbély volt, aki a Munkásotthonban — ahol szintén borbélyként dolgozott — rendszeresen találkozott Tóthfalusival. Munkája során módja volt agitációs tevékenységet is kifejteni, sőt az illegálisan terjesztett brosúrákat is eljuttatta a malomba.

518 Az előzőekben foglalkoztunk a munkások gazdasági helyzetével, szervezeti életével, s ezen kérdések vizsgálata során magyarázatot kaphattunk arra a problémára: mi az oka, hogy a malom munkásait a harmincas évek közepéig nem találjuk a város megmozduló proletárjai között. S ha ezt megállapítjuk az István malom munkásairól, akkor a teljesség azt kívánja, hogy azt is elmondjuk: az iparágon belül az országos kép is azonos. A malmi munkások mozgalmainak mérete, s ezzel együtt eredményessége sehol nem éri el a század eleji szintet. A húszas évek első felében Budapest, Szentes, Csongrád, Makó a malmi megmozdulások színtere, ahol bizonyos bérjavítások történtek ugyan, de az iparág anarchikus helyzete, az alkalmaztatás bizonytalansága, majd a bekövetkező gazdasági világválság az elért eredményeket nagyrészt elmosta.

519 Debrecenben a 20-as években egyetlen malmi megmozdulás volt: a Hortobágy malomban 1923-ban lefolytatott sztrájk. Ezt azonban az István malom dolgozói nem támogatták. Az ő első bérkövetelésükre 1936-ban került sor. Ennek létrejöttében jelentős szerepe volt a Malomipari Munkások Országos Szövetsége helyi szervezkedésének, amely ebben az időben terjesztette ki szervezetét 24 vidéki városra, köztük Debrecenre is.

520 Az ország különböző pontjain közel egy időben történő követelések eredményt hoztak. Az István malom munkásai az egyeztető tárgyalásokon átlag napi 35 filléres béremelést értek el.

521 Az 1936-os megmozdulásokra országosan, így Debrecenben is az volt a jellemző, hogy előzőleg nem került sor munkabeszüntetésre. Az engedékenységet az is indokolja, hogy 1933-hoz viszonyítva 128%-os emelkedés mutatkozott a termelésben, amit azonban egy esetlegesen bekövetkező sztrájk visszavethetett volna. E tényezők együttes hatása teszi eredményessé az üzem munkásainak fellépését. Egészen másképpen alakult a helyzet a következő évben. 1937 júliusában a malomban dolgozó lakatosok béremelést kértek, amit a vezetőség helyénvalónak talált, s fizetésüket emelte. A lakatosok sikerét látva az üzemben dolgozó többi szakmunkás is bérjavítást kért, amit azonban „indokolatlannak" minősített az igazgatóság, és elutasított. Ekkor — az egykori rendőrkapitányi, szeptember 6-i jelentés szerint — „Az Első Békéscsabai Rosenthal és Borsod-Miskolci—Debreceni István Gőzmalmok Rt. — a Hazai Bank Rt. érdekeltsége... munkásai augusztus 19-én reggel sztrájkba léptek. Az üzemben foglalkoztatott munkásság teljes létszáma 80 fő, ebből molnár 37, segédmunkás-napszámos 34,