Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 4. A malom munkásainak harca a Horthy-fasizmus idején

zátartozik, hogy 1938. február 26-án jelentik róla: „.. .a helyi csoport nem mű­ködik, vezetősége nincs megválasztva..." így feloszlatott szervezetnek tekin­tik, és ezt a belügyminiszter 1938. május 4-i iratában ki is nyilvánítja. 516 A fel­oszlás okát abban láthatjuk, hogy az 1937-es sztrájk után a munkások jó ré­szét nem vették vissza az üzemhez. Az eltávolítottak, között voltak a szakszer­vezet szervezői, a sztrájk irányítói. Az elbocsátottak közül többeknek más vá­rosban kellett munkaalkalmat keresniük, így nem csodálkozhatunk, ha a cso­port összetartó ereje meggyengült. Feltétlenül szólnunk kell a malomban tevékenykedő illegális munkát folytató kommunistákról is. A sejt működéséről azonban — éppen a tevékenység illegá­lis jellege miatt — nem maradtak fenn írásos dokumentumok. A harmincas évek elején és közepén a malomban dolgozott mint villanysze­relő, Tóthfalusi Sándor, a debreceni munkásmozgalom mártírja. 517 Minden to­vábbi nélkül elfogadhatjuk egykori munkatársai szóbeli, írásbeli visszaemléke­zéseit. Elmondják, hogy Tóthfalusi velük elbeszélgetve, nekik röplapokat osz­togatva a mindenkori napi hazai és világpolitikai eseményekről felvilágosította őket. Köztük szervező munkát végzett, s többüket bekapcsolta az ifjúsági moz­galomba, amely akkor ugyan a Szociáldemokrata Párt helyiségeiben tartotta gyűléseit, de illegális kommunista sejt volt. Tóthfalusi ellen már 1930-ban eljárást indítottak, mert részt vett az 1929— 1930-as debreceni sztrájkok szervezésében. Bizonyítékok hiányában ekkor még felmentették. De miután megszervezte a maga által készített vevőkészüléken a moszkvai rádió magyar nyelvű adásainak hallgatását, és részt vett, agitált, szer­vezte a következő évek sztrájkjait, 1933. május 30-án ismét letartóztatták. A per során ügyesen védekezett, s a tárgyalást követően szabadlábra helyezték. A rend­őrség azonban minden lépését figyelte. Ennek ellenére nem hagyott fel tevé­kenységével. Tovább folytatta agitációs mozgalmi megbízatását, az ifjúmun­kások szervezését, gyűjtést folytatott a Vörös Segély részére, amely a bebörtön­zött munkásmozgalmi elvtársakat igyekezett támogatni. 1934-ben ismét letar­tóztatták, s a rendőrségen kegyetlenül megkínozták, de a fájdalmak közben sem árulta el harcostársait. Kiszabadulása után is terjesztette munkatársai kö­zött a párt illegális kiadványait, s szellemi vezetője lett az 1937-es István malmi sztrájknak, amely az országos figyelem központjába került. Konspirációs okok miatt nevét ugyan nem találjuk ott a szakszervezeti helyi csoportot létrehozók között, de elvbarátai — akikre addig még nem figyelt fel a rendőrség — mind részt vettek e csoport megalakításában. A munkatársak egyre inkább becsülik Tóthfalusi Sándort harcos magatartásáért. Beválasztják könyvtárosnak az ön­segélyzőbe. Ez újabb alkalom az egylet tagjai között végzendő agitációs mun­kára, de a rendőrség eltávolíttatja őt a vezetőségből. A malom igazgatósága pedig a sztrájkot követően nem veszi vissza az üzembe. A Tóthfalusi által meg­kezdett munka azonban megtermelte gyümölcseit a malmon belül. Kiala­kult egy sejt, amely a háború alatt fejtett ki erős tevékenységet. E csoportban

Next

/
Thumbnails
Contents