Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 4. A malom munkásainak harca a Horthy-fasizmus idején

k A magyar malomipari munkások gazdasági helyzete. 2. A szervezkedés célja és haszna. 3. A Malomipari Munkások Országos Szövetsége alapszabályainak ismertetése. 4. A debreceni helyi csoport megalakulásának elhatározása. 5. A debreceni helyi csoport vezetőségének megválasztása. 6. Esetleges indítványok.

512 A gyűlésről felvett jegyzőkönyv igazolja, hogy a jelenlevők egyhangúlag kimondták a szakszervezet megalakítását. A rendezvényen részt vett Rajki Árpád országos elnök, Deák Lajos országos titkár is. A gyűlést Nagy Ferenc nyitotta meg, majd Tolnai István elnökölt. A jegyzőkönyv-vezetéssel Dzurik Andrást bízták meg. Megválasztották a vezetőséget is. Elnök lett Nagy Ferenc, alelnök: Bertók Gusztáv, pénztáros: Tolnai István, jegyző: Csiki Lajos, ellenőrök: Dzurik András és Nagy Gyula. A vezetőségbe nyert még megbízatást: Bató István, Harsányi Imre, Tar Sándor, Nyilas Ferenc, Szabó Lajos, Nagy István.

513 Már itt szeretnénk kiemelni, hogy a szakszervezeti csoport most sem volt azonos az önsegélyezővel, még ha a tagok jórészt azonosak is voltak a két szervezetben. Hogy mennyire két külön egyesülésről van szó, az nemcsak a két külön vezetőségből, de a gyűlések eltérő helyéből is látszik. Még inkább kitűnik a két szervezet működési céljának összehasonlításából. A szakszervezet alakuló ülésétől törvényes elismeréséig csaknem egy esztendő telt el, így nem működhetett a szervezet. A polgármesteri, főispáni, rendőrkapitányi bizalmas iratokból tudjuk, hogy a polgármester csak december 19-én ismerte el a helyi szakszervezeti csoport szabályszerű megalakulását. Ezután terjesztette fel az ügyet a belügyminiszterhez, ahonnan a következő év tavaszán jött válasz. Mindezek ellenére a munkások kitartottak szervezetük mellett, s a szakszervezet engedéllyel vagy anélkül mégiscsak funkcionált, összefogta, szervezte a munkások radikálisabb elemeit. A Haladás című lap örömmel üdvözölte a városunkban létrejött csoportot: „A debreceni szaktársaknak is minden okuk megvolt arra, hogy a szervezkedéshez nyúljanak, mert az István malomban napi 2—2,80 P között vannak a bérek, de a többi malmokban is csak 50—60 P-re rúg a keresetük havonta. A csoportnak kevés kivétellel az összes malomipari munkásság tagja és így jogosult a reményük, hogy sorsuk mihamar megjavul. Szeretettel, barátsággal köszöntjük az új harcosokat."

514 Nem vált be tehát a hatóságok taktikája, így az 1936-ról szóló visszamenőleges jelentésében a rendőrkapitány a következőket kénytelen jelenteni a főispánnak: „.. .Az 1936. júniusban megalakult Malomipari Munkások Országos Szövetsége és novemberben megalakult Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetsége helyi csoportja megkezdte működését, mindkettő szociáldemokrata szakszervezet."

515 A malommunkások szakszervezete debreceni csoportjának történetéhez hoz-