Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 4. A malom munkásainak harca a Horthy-fasizmus idején

összefogásának megjelölésében, hanem 1947-ben a „múlt elfelejtéséiről beszélni, illetve a jövőt tekintve csak a „gondterhes munka" közös vállalását említeni, még szembetűnőbben mutatja az osztályharcos szellem hiányát. A szervezet 1942-ig az „István Gőzmalom Társulat Munkásainak Önképző, Önsegélyző és Dalköre" névvel működött, és székháza a Két malom utca 7. sz, alatt volt.

501 A szervezet működésének, mint neve is mutatja, hármas irányultsága volt: önképzés, önsegélyezés és dalköri tevékenység. Az önképzést szolgálta a könyvtár, amelynek állománya 600—750 darab között váltakozott. Érdemes figyelmet fordítanunk arra, hogy milyen művekből tevődött össze a húszas-harmincas években egy ilyen önsegélyzői alapon működő szervezet könyvtára. Szépirodalmi, ismeretterjesztő és szakirodalmi művek egyaránt találhatók benne. A szépirodalmi részben: mesekönyvektől, külföldi és magyar klasszikusokon át szép számban voltak képviselve kevésbé nívós "kaland- és szerelmes művek", valamint irredenta alkotások is.

502 Végigtekintve az állomány szerzőinek névsorán, mindenesetre az is megállapítható, hogy a könyvtárosok —• köztük az illegális kommunista Tóthfalusi Sándor — törekedtek az akkor Magyarországon legálisan beszerezhető leghaladóbb alkotásokat is elhelyezni a könyvtár polcain, illetve dolgozótársaik kezébe adni. Az önképzést szolgálták még a felolvasások, értekezések, de a dolgozók a helyiséget inkább a munka utáni szórakozás céljára vették igénybe. A fenntartás költségeihez részben hozzájárultak az ilyenkor szedett „játékpénzek", aminek elkönyvelése, összege tájékoztatást nyújt számunkra a mindenkori látogatottság mértékéről is. így pl. 1929 márciusában 14,28 P, 1931 áprilisában 20,46 P, de az üzemszüneteltetés idején, nevezetesen 1933 novemberében 0,26 P az ilyen címen elkönyvelt bevétel. A szervezet 1942. május 3-ig önsegélyező tevékenységet is folytatott, amely során elaggott vagy beteg tagjait 20 héten át rendszerint napi 1 P segélyben részesítette.

503 Ha a tagok valamelyike meghalt, 40 P, ha családtagja elhalálozott, úgy 20 P egyszeri összeget folyósítottak számára. Ezenkívül rendkívüli esetben kölcsönt is kiutaltak. Az önképzés és önsegélyezés kiadásainak fedezetét, az üzem támogatásai, a tagdíjak (fizetésenként és tagonként 10 fillér), valamint az „alapítótag" címre igényt tartók egyszeri 50,— P-ős befizetései és az egyéb adományok biztosították. Az egyesület 1942-től megszüntette önsegélyező jellegét, s ugyanakkor címét is módosította „Az István Gőzmalom Munkásainak Önképző és Dalköre" névre.

504 A szervezet harmadik munkaterülete a dalkör volt. Ennek működtetése érdekében vesznek fel ún. „pártoló tagokat", akik nem az üzem dolgozói, de „zenei képzettséggel" rendelkeznek, s alkalmaznak egy karmestert. Hosszú ideig ezt a tisztet Kovács Kálmán karnagy töltötte be.

505 Az énekkar általában karácsonykor vagy március 15-én rendezett műsoros estet. Egyik legszebb eredményét 1929-ben, a nagy debreceni országos dalostalálkozó alkalmával érte el az együttes. Ekkor a népdal kategóriában második lett. A dalkör 1930 máju-