Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 4. A malom munkásainak harca a Horthy-fasizmus idején

sáig működött. A gazdasági válság nyomasztó hatására megszűnt. 1931 májusától augusztusig újra tevékenykedett, majd ismét feloszlott. Az Egylet élén hét-tíz tagú vezetőség, s 20—27 főnyi választmány állt. Vezetői tisztségek voltak: elnök, alelnök, jegyző, pénztáros, könyvtáros (2—3), körgazda, zászlótartó, néha még számvizsgálók is. Jellemző, bár az évenként megejtett választások látszólag szabadon, demokratikusan folytak, az elnöki tisztséget mindig a főgépész töltötte be. Szappanos Sándor, Pongor József, majd Újhelyi István váltották egymást. Az alelnöki pozíciót is vagy az algépésznek, vagy malmi tisztviselőknek juttatták. Megszokta ugyanis a tagság, hogy az üzem csak akkor ad bizonyos támogatást az egyletnek, ha a főbb tisztségekbe a vállalatvezetés számára is megfelelő elnökséget választanak. A kisebb tisztségeken már a baloldali irányzatot képviselő munkások is osztozhattak, mint Grepli Jenő molnár (jegyző 1935), Tóthfalusi Sándor villanyszerelő (könyvtáros 1936 és 1937), Lévai Zoltán (villanyszerelő 1940, 1943), de megválasztásuk ellen vagy a rendőrség tiltakozott, pl. Tóthfalusi Sándor esetében 1937-ben, vagy az illetőknek egyszerűen felmondtak a malomban, s így a vezetőséget is „megtisztították" a számukra nem kívánatos személyektől (pl. Grepli Jenő).

506 Az egyesület munkáján végigtekintve megállapíthatjuk, hogy teljesen zárt szervezet volt. Legfeljebb a dalkör „pártoló tagjain" keresztül érintkezett más debreceni üzemek munkásaival. Nem fogta tehát össze még a város malomipari dolgozóit sem. Éppen ezért sem politikai munkáját, sem szervezeti hatósugarát tekintve nem töltött be szakszervezeti szintű tevékenységet.

507 Meglátásunk szerint éppen ez az elszigeteltség adja, mint második tényező okát annak, hogy 1919 után az István malmi munkások a harmincas évek közepéig miért nem vesznek részt Debrecen munkásmozgalmában. A szervezetet 1949. december 7-én belügyminiszteri rendeletre feloszlatták, s vagyontárgyait (épület, berendezés, könyvtár) az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének debreceni csoportja kapta meg azzal, hogy az épület tulajdonjoga Debrecen városnak „tartatik fenn".

508 Az István malmi munkások szervezeti életének bemutatása során szólnunk kell arról is, hogy a harmincas évek közepén megismétlődött ugyanaz, ami a század első évtizedében már egyszer lejátszódott. Az önsegélyző működésével elégedetlen munkások egy attól független szervezetbe tömörültek. Míg a malom dolgozói a század eleji forrad almásod ás időszakában szakegyletüket hozták létre (1906, augusztus 18.) azt követően, hogy már létezett a Magyarországi Molnárok és Malommunkások Szakegylete; addig most a gazdasági világválság hatott érielőleg a szakszervezet létrehozásához. Utaltunk már rá, hogy a válság alatt az üzem állandóan csökkentett termelést folytatott, sőt 16 hónapra teljesen leállt. A helyzet országosan is hasonló volt, így nem csodálkozhatunk, hogy míg az első világháború utáni forradalmi apály időszakában Magyarországszerte visszaesett amalommunkások szervezeti élete,addig a válság hatására Raj-