Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 3. A munkások helyzete a két világháború között

fillér, 4. napszámosok 35 fillér, 5. női munkások 23 fillér. Ez az 1938-as bérskála (23—60 fillér) is érzékelteti, mennyire alacsony volt a munkabér Debrecenben, amikor az 1936-os emelés után is csak 21—34 fillért értek el a dolgozók, s így válik igazán jogossá a munkások előbb már említett 1937. júliusi bérmozgalma. A már előző évben (1937) drasztikus módszereket alkalmazó malomvezetőséget az 1938-as országos bérrendezés kellemetlenül érintette, hiszen alig fél évvel ezelőtt utasította el munkásainak az említett rendeletben foglaltaknál szerényebb követelését. Igyekezett is a rendelet végrehajtását szabotálni. A kifizetendő bérek jelentős részét visszatartotta. Ekkor a munkásság jogai védelmében különleges eszközhöz nyúlt. Bírósághoz folyamodtak. Az ügyben 1939 decemberében született meg az első fokú döntés. A „tévesen visszatartott munkabér" címén 6080 P-t a bíróság megítélt a dolgozóknak. Az igazgatóság anynyira tisztában volt jogtalan eljárásával, hogy meg sem fellebbezte az ítéletet, ám bosszúja most sem maradt el. A bírósági döntést követően fokozatosan elbocsátották azokat a munkásokat, akik megszervezték az egységes fellépést.

474 Maga a bércsalás és az azt követő bosszú annyira megrontotta a viszonyt a munkások és az igazgatóság között, hogy végül is a minisztériumnak kellett közbelépnie. A kiéleződött harc megszüntetése érdekében az igazgatót leváltották. E körülmény kialakulásában azonban szerepe volt az 1940-es évben lejátszódott eseménynek is. Miközben az Európában már folyó háború hatására a létfenntartáshoz szükséges cikkek árai rohamosan emelkedtek, a kormány időszakonként bizonyos munkabérjavítást rendelt el. 1938-at követően újabb béremelésre 1940 októberében a 7290/1940. ME. sz. rendelet alapján került sor.

475 A bérekre október 7-től folytatólag 7%-os béremelést hajtottak végre.

476 Jellemző azonban, hogy az István malom vezetősége megkereséssel fordult az Országos Malom Szövetséghez. Felvetette, hogy a rendeletben előírt 7%-os emelés vonatkozik-e az almolnárokra, algépészekre stb.-re, „ha igen, visszavonható a már előzőleg részükre szociális szempontból adott havi búzamennyiség?"

477 A kérdésfelvetés magyarázata az, hogy a háborús konjunktúra következtében előállt munkaerőhiány, főképpen szakmunkáshiány miatt az üzemek gyakran kénytelenek voltak dolgozóik megtartása érdekében az előírtnál több juttatásban részesíteni őket. Most a kötelezően előírt fizetésemelés idején az üzem a 7% alapjául e pluszjuttatások nélküli összeget, illetve az előzőleg már adott juttatással az újabb emelést már kielégítettnek akarta tekinteni. Az idők azonban e kicsinyes magatartás felett már túljártak. A reálisabban mérlegelő Országos Malom Szövetség ki is nyilvánítja, hogy az „előzőleges juttatások" nem számíthatók be a 7%-ba, s azok visszavonása még a hetibéres munkások esetében sem „célszerű". Mint láttuk az előzőekben, az István malom már a korábbi időszakokban is kereste, sőt kihasználta annak lehetőségét, hogy minél alacsonyabb bérkate-