Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 2. A munkások szervezetei és megmozdulásai 1919-ig

sítését, a demokratikus átalakulás gyökeres végrehajtását, az ellenforradalmi erőkkel való kíméletlen leszámolást követelték. A reakciósok viszont az első naptól a régi rend visszaállítására törekedtek. A november—december hónapok során élesedő harcba a malmi munkások is bekapcsolódtak.

449 A Debreczeni Újság 1919. január 3-i számából derül ki, hogy a város malmaiban már december utolsó hetében bérmozgalom indult meg. A dolgozók ekkor memorandumot készítettek és azt átnyújtották a tulajdonosoknak. Ebben a következő követelések teljesítését kérték: a nyolcórás munkaidő bevezetését; minden malomtelepen a legkisebb napibérek különbözetének arányában emeljék a béreket; a túlmunkát, valamint a vasár- és ünnepnapokon végzett munkát 100%-kal díjazzák. Ez esetben is megkezdődtek az egyeztető tárgyalások a tulajdonosok és munkások között. A békéltetés azonban nem sikerült. Rendkívül érdekes, ahogyan a tőkések elzárkóztak a követelések teljesítése elől. Idézzük ezt a tárgyalást vezető rendőrkapitány jelentéséből: „A malomtulajdonosok kijelentették, hogy készséggel elismerik a munkásság kívánságának jogos voltát, azonban azokat képtelen teljesíteni, amennyiben az őrlési díjak kormányhatósági rendelettel vannak megállapítva." Újszerű ebben az állásfoglalásban, hogy elismerik a munkásság kívánságának jogosságát. Eddig ilyen még nem fordult elő. Az már más kérdés, hogy most is igyekeztek ürügyet találni a kérés teljesítésének elutasításához.

450 A négy napon keresztül folyó tárgyalások meddőnek bizonyultak. Ezért a munkások január 2-án minden debreceni malomban sztrájkba léptek. A tőkések ekkor a közélelmezés érdekeire hivatkozva, Handler Gyula kormánybiztoshoz fordultak, „aki rögtön megtett mindent, hogy a fennálló ellentétek elsimíttassanak". Handler egyéb vonatkozású magatartásához és politikai szerepléséhez hasonlóan, a malomsztrájk ügyében folytatott tevékenysége is a „kölcsönös engedékenység" alapján történt, és sikerült a sztrájkot megszüntetnie. A közélelmezés fontosságára hivatkozással a malomtulajdonosok és a munkások is — írja a jelentés — tehát mindkét fél engedett, s január 4-én az István malom ismét megkezdte üzemelését. Az 1919-es sztrájk egyrészt jele volt annak, hogy a munkásság elégedetlen a polgári demokrácia által számára addig nyújtottakkal, másrészt hosszú évek óta először léptek fel egyöntetűen és egyszerre az összes debreceni gőzmalmok dolgozói. Ezt még akkor is előrelépésnek kell tekintenünk, ha a munkásság követelése alapvetően nem is teljesült.

451 A városban történtek fontos eseménye volt, hogy 1919 januárjában megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártjának debreceni szervezete. Létrejött tehát Debrecenben is az az erő, amely a dolgozók élére állva hivatva volt vezetni a reakció elleni harcot. A régi rendszer hívei, s a szociáldemokrata párt jobboldali beállítottságú vezetői megdöbbenéssel tapasztalták a kommunisták befolyásának növekedését a tömegekre. Ezért 1919. február 23-án Debrecen munkásait a Szociáldemokrata Párt egy nagyarányú tüntetésre vezette; a Görögtemplom—Nagyállomás—Aranybika útvonalon, ahol a jelszavak: „Éljen