Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 2. A munkások szervezetei és megmozdulásai 1919-ig

a Népszava!" „Mindent a népért!", „Éljen a Népköztársaság!" voltak. Ez a tüntetés, amelyen a malom munkásai is részt vettek, a Kommunisták Magyarországi Pártja ellen irányult.

452 A gyülekező tömeg 98%-a azt sem tudta, hogy ki ellen szól a tüntetés, írta erről március 15-i első számában a Debreceni Vörös Újság.

453 A reakció ilyen próbálkozásai ellenére sem lehetett már az eseményeket leállítani. 1919. március 21-én létrejött a magyar proletariátus első állama, a Tanácsköztársaság. Néhány nappal később március 26-án megtörtént az üzemek államosítása. Köztük az István malom is szocialista tulajdonba került. Az életre hívott üzemi bizottság tagjaiul: Bozóki Mihályt, Kozma Jánost és Páll Jánost választották meg az üzem dolgozói.

454 Ennek a bizottságnak az lett volna a feladata, hogy megvalósítsa a munkás igazgatást egy az üzem területéről választott termelési biztos kijelölésével, valamint ellenőrző, javaslattevő munkájával. Mint utaltunk már rá, a malom élén termelőbiztosként May Andor, a régi igazgató maradt. Ugyanakkor a Tanácsköztársaság hatalmának rövid egyhónapos fennállta alatt a bizottságnak nem volt módjában annyi tapasztalatot összegyűjtenie, hogy megfelelő mértékben beleszólhatott volna az üzem irányításába. Mindenesetre, ha az üzemi bizottság nem is vette át a malom irányítását teljesen, de gondoskodott arról, hogy a malom raktáraiban felhalmozott készletek csak a közélelmezési bizottság utasításai alapján kerüljenek kiadásra. Ez nagyon fontos volt a város lakosságának kenyér- és lisztellátása érdekében. Másrészt az üzemi bizottság döntéseket hozott a munkabérek emelésére, a munkakörülmények javítására, s ezeket az eredeti pozíciójában maradt régi igazgató sem tudta megakadályozni. Az István malom munkásainak tevékenysége korántsem korlátozódott az üzem területére. Közülük többeknek munkájára számított a város proletariátusa is. így az április 7-én és 8-án megválasztott Debreceni Munkás, Katona és Földmíves Szegények Tanácsának tagjai sorába Deák Lajos és Imre István is bekerültek. Ők a szakszervezet újjáélesztéséért, a politikai jogok szélesítéséért, a dolgozótársak bér és munkakörülményeinek javításáért már hosszú évek óta következetes tevékenységet fejtettek ki.

455 Végigtekintve 1919-ig az István malmi munkások mozgalmain, a következőket állapíthatjuk meg: csúcspontjukat az 1903—1906-os évek között érték el. Mindenképpen késői érés ez, tekintetbe véve az üzem 1848-as megalakulását. S ha most ennek a hatvan évre (1848—1906) elhúzódásnak az okát keressük, nemcsak magának a malom munkásainak, de az egész magyar munkásosztály összetevődésében találhatjuk meg a választ. Kétségtelen, Magyarországon 1867 után számban megerősödő és jelentősen koncentrált munkásosztály alakult ki. Ez bizonyos fokig kedvezett annak, hogy a mozgalomban egyszerre jelentkezett a gazdasági és politikai szervezkedésre törekvés. De ott találjuk a magyar munkásmozgalomban a nagyszámú kisipari munkást és a jelentős számot kitevő volt agrárproletárt is. Ez utóbbiak elsősor-