Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 2. A munkások szervezetei és megmozdulásai 1919-ig

A januári tömegsztrájkok célja az általános választójog kiharcolásán kívül az volt, hogy a kormány kösse meg Szovjet-Oroszországgal Breszt-Litovszkban az annexiómentes békét, vessenek véget a háborúnak, s gondoskodjanak a munkásság közszükségleti cikkekkel való ellátásáról. A Szociáldemokrata Párt vezetősége a sztrájkoknak véget vetett ugyan január 21-én, de a mozgalom fellendülésének már korántsem lehetett útját állni. A városban több kisebb megmozdulás után április 22-én 10 000 munkás tüntetett politikai jogokat követelve magának. Május 1-én olyan üzemek munkásai is kapcsolódtak az ünneplőkhöz és a szakszervezetekhez, amelyek eddig nem tartoztak ezek soraiba. Mindezekben a megmozdulásokban részt vettek az István malom munkásai is. A június 20—27. között lefolyt nagy országos sztrájkhoz ismét csatlakoztak a debreceni munkások is és beszüntették a munkát a „Borsod-Miskolci és Debreceni István Gőzmalom" dolgozói is.

446 Nyár végén — július 30-án — már önálló megmozdulással is jelentkeztek az István malom munkásai, mivel júniusban nem sikerült béremelést elérniük. Ekkor a Munkaügyi Panaszbizottsághoz fordultak és 60%-os béremelést kértek.

447 A tulajdonosok segítségére volt e mozgalom letörésében a malomhoz munkára kivezényelt katonai egység parancsnoka, aki kihallgatásra rendelte a katonákat, valamint a felmentést élvező munkásokat. Kijelentette nekik, „akik alá fogják írni a kérvényt, azok ellen haladéktalanul meg fogja indítani a fenyítő eljárást". A megírt kérvényt pedig összegyűrte, eldobta s nem továbbította az illetékes helyre. Ilyen körülmények után a malom munkásai 1918 szeptemberében megismételték eredeti kérelmüket.

448 Nagy Béla főhadnagy — amikor a munkások megismételt kérelme az Országos Szakegyleten keresztül mégiscsak eljutott a Munkaügyi Panaszbizottsághoz — olyan tartalmú jelentést küld May igazgatóval együtt, hogy a munkások jelentős juttatásban (liszt, korpa, ruha, cipő, fa stb.) részesülnek. Bérük többszörösére nőtt a háború alatt. A malomüzemeltetés ráfizetéssel történik. Ezzel egyidejűleg a malomhoz munkára kivezényelt katonákkal aláíratott egy nyilatkozatot (1918. október 19-én keltezve): „senkinek megbízást nem adtunk, hogy nevünkben panasszal éljen és nem is tudtuk, hogy nevünkben ilyen adatott be". Hasonló tartalmú iratot készíttetett a felmentettekkel is. A mozgalom azonban ezek ellenére sem hanyatlott le. A munkások közül — a katonai parancsnok erőszakoskodása ellenére is — Kiss Sándor, Deák Lajos, Tóth Gábor, Nemes László, Kozma János, Sári Béla panaszát fenntartotta. A malomvezetés október 19-én is még elzárkózott az újabb béremeléstől. Közben október 31-én kitört az őszirózsás forradalom. A munkásság a Károlyi-kormánytól várta sorsának rendezését. Amikor azonban ez nem következett be, ismét támadásba lendült, s ezzel hozzájárult a polgári demokratikus forradalom továbbfejlesztéséhez, a szocialista forradalom közelebb hozásához. Különösen kiélezte a helyzetet, hogy a néptömegek a forradalom vívmányainak megerő-