Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)
IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 2. A munkások szervezetei és megmozdulásai 1919-ig
kát, s mintegy 6000 ember gyűlt össze a Munkás Otthon előtt végtelenül elkeseredett hangulatban Tisza István erőszakoskodása miatt. Öt órakor hír érkezett arról, hogy az István gőzmalomban még folyik a munka. A már sztrájkba lépett összegyűltek erre elindultak a malomhoz, mire annak vezetősége beszüntette a munkát. Tehát a malom dolgozói kezdetben nem csatlakoztak a sztrájkhoz, nem hagyták egy időben abba a termelést a többi üzem dolgozóival. Sőt, a későbbiekben sem vettek részt mindnyájan a város munkásainak általános mozgalmában. Június 11-én, kedden a városban már 15 000 sztrájkoló van, de a malom vezetősége a karhatalomtól kér segítséget az üzemeltetés megvédésére, hogy a sztrájkolóktól megfenyegetett munkásai tovább folytathassák a termelést. 444 Vagyis a malom munkásai csak időlegesen és csupán részben csatlakoztak a városban történt nagy munkásmegmozduláshoz, a többiek dolgoztak. Mint az előzőekben említettük, ez év áprilisában, májusában kísérlet történt a malom munkás-szakszervezetének újjáalakítására. Ezek a próbálkozások csak június 23-ára hoztak eredményt. Tehát ez esetben a malom dolgozói a sztrájk kirobbantásának időpontjában nem rendelkeztek szakegylettel, s ez részben magyarázatot is ad a városi mozgalomhoz való gyenge kapcsolódásra. Most éppen a Debrecenben történt események hatnak érielőleg a malom dolgozóira. A 15 000-es tömeget megmozgató, imponáló nagyságrendű városi sztrájkot követően jön létre 1912. június 23-án ismét a malmi munkások szakegylete 140-es létszámmal. Ez a szervezet azonban gyengébbnek mutatkozott, mint az 1906-os alapítású volt. Ezt nemcsak a hamari megszűnés, de az is tükrözi, hogy a malom vezetősége július 2-án két munkást elbocsátott a szakegylet létrehozása érdekében kifejtett tevékenységükért, s ezt nem tudta a tagság megakadályozni. Sőt októberben is hiába tiltakoztak egy eltávozott munkavezető visszavétele ellen. 445 Azt is látnunk kell, hogy 1912—1917 között az üzem dolgozói már nem vesznek részt a városi mozgalmakban, amelyekre egyébként jellemző, hogy az 1903—1906 közötti időszakhoz viszonyítva országosan legyengültek. A háború megindulása előtti hónapokban a munkásmegmozdulások a munkanélküliség elleni küzdelem jegyében folytak. Debrecenben ekkor hozzávetőleg 6—8000 volt a munkanélküliek száma. A mozgalom ismét fellendülőben volt, de egyrészt a Szociáldemokrata Párt kevésbé harcos magatartása, másrészt a meginduló világháború időszakosan derékba törte a radikalizálódást. Városi viszonylatban 1917-re 2000-re csökkent a szervezett dolgozók száma, de 1918-ról újból 10 000-re emelkedett. A háborús szenvedések, katonai behívások, élelmezési zavarok, az uralkodó osztályok politikájának csődje, a katonai vereségek, a hosszan elhúzódó háború, párosulva az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalom érlelő hatásával, fellendítették a magyar munkások mozgalmait. Az országban, de Debrecenben is ennek legjelentősebb eseményei: 1918. január 18-án, illetve városunkban január 19—21. közötti sztrájk.
