Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 1. A munkások helyzete 1919-ig

líti, hogy maguknak a munkaadóknak is érdekük lenne az egész hetes, rendszerint több mint napi 12 órás munka után kipihentetni a dolgozót, hogy új héten friss erővel kezdhessen a munkához. Szükség lenne a szabad vasárnapra egészségügyi okok miatt is, hogy az állandó lisztporban élők legalább ekkor kiszellőztethetnék tüdejüket. Erről a következőket írja a lap: „Közülünk jóval több hatvan százaléknál ebben a rettenetes leküzdhetetlen nyavalyával pusztul el", ráadásul „a tuberculozis bacillusa munkaközben megfertőzheti az általuk előállított és kezelt lisztet és terjesztheti a betegséget a fogyasztó közönség között".

384 A vasárnap munkaszüneti nappá nyilvánításán túl másik fontos kérdés a munkaidő. Az országos adatokat szemlélve jellemző tények az alábbiak:

385 1906-ban 181 malomból 12 órát dolgoznak 137 üzemben, 12 óránál hoszszabb a munkaidő 38 üzemben, 12 óránál kevesebb 3 üzemben, míg nem közölt adatot 3 üzem. 1910-ban 322 malomból 201 üzemben a napi munkaidő 12 óra; 12 óránál több 100 üzemben; 12 óránál kevesebb 5 üzemben; míg nincs adat 14 üzemről. Érdemes összehasonlítást tenni a két időszak számadatai között nemcsak abszolút értelemben, hanem relatíve is, mert míg 1906-ban 12 óra volt a munkaidő az üzemek 75,7%-ában, addig 1910-ben csak 62,5%-ában, a 12 óránál többet dolgoztató üzemek száma 1910-re ugrásszerűen megnő, mert míg 1906ban 20,9%-ot képviselnek, addig 1910-ben már 31,1%-ot. Ezen adatok hűen tükrözik a munkásmozgalom hanyatlása alatti tőkés ellentámadást. A 12 óránál kevesebb munkaidejű üzemek számában ugyanakkor kisebb csökkenés tapasztalható, ami ugyanezt a tendenciát erősíti. Országos viszonylatban a munkaidő növeléséről, a kizsákmányolás fokozódásáról kapunk hű képet. Hogy az országostól nagyon eltérő nem lehetett az István malmi helyzet, mutatja az 1906-os sztrájk célkitűzései közül a 2., 4. és 6. pont, amelyekben a munkások a 12 órás munkaidő bevezetését, a vasárnapi munkaszünetet kérték.

386 A kizsákmányolás egyik ismérve a női és gyermekmunka alkalmazásának aránya. Országos viszonylatban a következőket tapasztalhatjuk a malomiparban: 1906-ban 1910-ben 16-17 éves korú munkás 188 272 1415 éves korú munkás 91 181 12-13 éves korú munkás 16 31 Tehát a 16 éves kort elért, vagy alig meghaladottak száma másfélszeresre, a 12—15 éves korúak száma pedig kétszeresére növekszik. A debreceni adatokat átvizsgálva, csak 1882-ben találunk 4 gyermekmunkást, akiket tanulóként alkalmaztak.

387 A kérdés vizsgálatánál azonban meg