Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

I. AZ ISTVÁN GŐZMALOM ALAPÍTÁSA

tartományokhoz viszonyítva.

6 Ugyanígy a tőkés termelési mód harmadik feltétele tekintetében, a munkaerő-ellátottság kérdésében is egymásnak ellentmondó tendenciákat figyelhetünk meg. Ennek az ellentmondásnak ismételten a fejlettség alacsony színvonala volt az oka. A magyar társadalomban a 16— 17. századba visszanyúló kezdetek után a 18. század második felére felgyorsul a parasztság földtől való megfosztása. Adott lenne tehát a tőkés termelési módhoz a szabad munkaerő, az örökös tartományok azonban nemcsak saját szakmunkásaik Magyarországra jövetelét akadályozzák meg, hanem e tartományok a magyar származású munkások szakképesítés-szerzését is gátolják. Annak ellenére, hogy az országban nagy volt a munkaerő-kínálat, szakmunkások hiányában a magyar ipar csak nagyon korlátozott mértékben fejlődhetett.

7 Bár a napóleoni háborúk relatíve kedvező viszonyai között a textilipari manufaktúrák fejlődése járt az élen, mégis elsősorban éppen ezek sorsa pecsételődött meg a viszonyok megváltozásával. Az 1816-ik évi második devalváció után, a háborús konjunktúra megszűnésével, valamint az erősebb osztrák textilmanufaktúrák versenye következtében számos hasonló magyarországi vállalkozás megy tönkre.

8 A textilmanufaktúrák még egy alkalommal, 1848-ban indulnak virágzásnak, de a szabadságharc leverése után kialakult abszolút hatalom által kezdeményezett „szabad verseny" újra elsorvasztja ezeket az üzemeket, bekövetkezik a magyar nemzeti iparfejlődés sajátos vonása, hogy nem a textilipar — mint Nyugat-Európában —, hanem az élelmezési, s azon belül is a malomipar lesz a vezető iparág. Az 1825-ös válság után ugyan újból lassú erősödés tapasztalható az ipari vállalkozások területén, de a manufaktúrák helyett ekkor már az egyszerű tőkés kooperációk az ipari fejlődés fő magyar formái. A kereskedelmi tőkének az 1825-ös gazdasági mélypont után szintén lassú — békeidőkre jellemző — gyarapodása tapasztalható.

9 Hasznát ebben az időben a terménykereskedésből, a dohány- és gyapjúkivitelből, valamint a tartományi ipari áruk behozatalából meríti. A felhalmozódott tőke elhelyezést keres, s éppen ezért egy része ipari, más esetben hitelüzleti vállalkozáshoz kezd. így jön létre hosszú és többszöri kísérletezés után 1841-ben a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank.

10 Néhány cukorgyári próbálkozáson túlmenően, az ipari forradalom első igazi megnyilvánulása 1836-ban az Óbudai Hajógyár és 1839-ben a Pesti Hengermalom Társaság megalapítása volt. Előbbit a közlekedés fejlesztésének szükségessége, utóbbit a gabonaértékesítés területén mutatkozó nehézség hozta létre. A magyar gabona 1825 utáni értékesítési nehézsége többek között a feudális termelési viszonyokban gyökerezett. „Az uradalmaknak elsősorban külföldi rendeltetésű áruja azonban nagyobbrészt olyan volt, mintha szórás, szelelés és rostálás nélkül került volna a vevőkhöz."

11 Kétségtelen: az avult termelési mód mellett a rossz közlekedési viszonyok, a bajor búza és a kialakított vámrendszer is sújtotta a magyar eladót. A magyar birtokosnak tehát vevőt kellett ke-