Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 1. A munkások helyzete 1919-ig

hónapja vannak önhibájukon kívül munkanélkül."

367 Hogy e téren a malom munkásainak sem volt jobb a helyzete, mint az átlag debreceni munkásnak, ez következik abból, hogy természetszerűleg magát az üzemet is érintették a válságok. Először is a kiviteli lehetőségek ingadozása, másodszor a szárazság miatt, illetve a feldolgozásra behozott szerb ós román gabona mennyiségétől függő áringadozások változékonnyá tették a malom kapacitásának kihasználását, és vele együtt a munkások foglalkoztatását. A munkások helyzetének reális értékeléséhez nemcsak a ledolgozható munkanapok számát, hanem más kérdéseket is figyelembe kell vennünk. Az üzemkorlátozások miatt ugyanis a létszám sem volt állandó. így pl. az 1896-os létszámmal (188 fő) kapcsolatosan írja a vezetőség: „Ezen létszám azonban a körülményekhez képest változik, amennyiben az igazgatóság a szükséghez képest emeli vagy apasztja azt."

368 S hogy ez a szempont valóban végrehajtásra is került, igazolja a malom történetéből felölelt első hetven évről készült létszámkimutatás. Az István malom munkásainak létszáma ¡848—1918 között

369 Év Munkások létszáma Év Munkások létszáma Év Munkások létszáma 1848 20 1896 188 1910 207 1879 139 1900 158 1912 210 1882 127 1905 260 1913 204 1890 196 1906 300 1915 192 1908 182 1918 83 Táblázatunk adatait elemzés alá véve megállapíthatjuk, hogy korántsem egy fokozatos és állandó felfelé ívelődésről van szó, hanem ez esetben is csúcsok és mélypontok váltogatják egymást. Egyik adat a másikhoz viszonyítva hol ötvenszázalékos emelkedést, hol hasonló, vagy még nagyobb arányú süllyedést mutat. így az a munkás, aki egyik évben alkalmazást nyert a rendszerint csak 7—8 hónapig üzemelő malomban, nemcsak az év hátralevő 4—5 hónapjában nem kapott munkát, de abban sem lehetett biztos, hogy a következő szezon idején újra alkalmazzák-e az üzemben. Kétségtelen, hogy a már említett üzemi napok számának változásaiból eredő létbizonytalanságot még tovább fokozta a gyakori elbocsátás. A kereseti lehetőségnek fontos tényezője volt, hogy ki milyen munkaköri beosztást kapott. A malom legszívesebben napszámosokat alkalmazott, mert ez jelentős bérmegtakarítást hozott. Kiviláglik ez pl. az 1906. évi adatokból is. Ekkor 40 szakmunkás, 220 napszámos, 40 raktári munkás dolgozott az üzemben.

370 A kifizetett munkabérekről rendkívül pontatlan és gyakran csupán határértékek vagy átlagbérek maradtak fenn az egyes korszakokból. A korabeli Debrecenben jellemző volt, hogy a téli hónapokban alacsonyabb, az aratás idején magasabb bért fizettek.