Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 1. A munkások helyzete 1919-ig

A nyolcvanas évek végén az év első hónapjaiban 30—85 krajcár, aratás, betakarítás idején pedig 65 krajcártól 2 forintig terjedt az egynapi kereset Összege. Lényegében azonos volt a helyzet 1892-ben is, mert az évi átlagnapszám 0,80—1,40 forint között mozgott. A debreceni helyzetképhez tartozik, hogy századunk elején a gyárak dolgozóinak átlagkeresete nem érte el a heti 14 koronát, ami lényegében azonos lett volna a tíz év előttivel, hiszen a 80 krajcár 1,40 forint közötti összeg heti 9,60—16,80 koronás jövedelemnek felel meg. Csakhogy az árak közben jelentősen megváltoztak. Volt, amikor a már említett rendkívüli szárazság miatt majd kétszeresére ugrottak az árak, ugyanakkor a bérek szokványos szintjükön maradtak, sőt a nagy munkaerőkínálat miatt gyakran megcsökkentek. így volt ez az 1863-as évben. Ekkor a búza májusban még 3 frt./q, júniusban már 5,60 frt./q, a rozs ára ugyanezen idő alatt 1,80 frt.-ról 3,30 frt.-ra emelkedett, a szalonna — szintén igen fontos népélelmezési cikk — 23 frt.-ról 30 frt.-ra nőtt.

361 Az egyes és rendkívüli éves adatokon túl jobban megvilágítja a problémát, ha egyes évtizedek adatait vetjük össze. Míg a nyolcvanas évek közepén (1886) egy mázsa búza ára 6,80 frt., addig 1890-ben 7,30—7,50 forint. A szalonna mázsánkénti ára ugyanezen időben 41—44 forintról 52 forintra emelkedett.

372 Az árak növekedése azonban a múlt század végével korántsem állt meg. A századforduló utáni években a létfenntartási cikkek ára változatlanul rohamosan nőtt. Pl. 1901—1908 között a búzaliszt ára 28-ról 38-ra, a burgonya ára 7-ről 9-re, a zsír ára 1,12 koronáról 1,62 koronára emelkedett. Az első világháborúig az áremelkedés tovább fokozódott. A húsárak 1911—1913 között 30—79, a kenyér 30, az összes élelmiszer ára átlag 60%-kal nőtt.

373 Az István malomban a nyolcvanas években fizetett bérek határértékét megőrizték a források. Ez 40 krajcár és 2 forint között váltakozott évszaktól és beosztástól függően. Végső soron ez azonos volt a városban akkor fizetett átlagmunkabérrel. Nem jelez eltérést az 1890-ből fennmaradt adat sem, mert az egy főre jutó munkáskereset a malomban napi 1 forint. Tulajdonképpen ennek felelnek meg a későbbi tényszámok is. Az 1894-es évről szóló jelentés 80 krajcár és 2,50 forint közötti összegben jelöli meg az üzemen belüli napi keresetet.

374 Két évvel későbbről, 1896-ról pedig annyit tudunk, hogy a malom 191 munkásának egy év alatt 83 000 forint bért fizettek ki. Ezt átszámítva egy munkás egyhavi átlagbérére 36 forinttal (72,20 koronát) eredményez. Itt már valamelyes eltérés mutatkozik a malmi munkások javára az átlag debreceni proletárral szemben, akiknek az átlagbére 60 korona körül mozgott. Ugyanakkor az István malmi munkás átlagkeresete nem érte el a Járműjavító munkásának havi keresetét. Ott akkor ez már 80—98 korona volt.

375 A kép teljességéhez tartozott, hogy az István gőzmalom „... nem feledkezett meg azokról sem, akik odaadó, becsületes és szakképzett szellemi munkásságukkal és kezeik ügyességével a vállalat sikerét előmozdították. Elismerésül az igazgatóság segélyalapot létesített tisztviselői és állandó munkásai részére az