Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)

IV. AZ ÜZEM MUNKÁSAINAK HELYZETE ÉS KÜZDELME - 1. A munkások helyzete 1919-ig

nikussá váló mezőgazdasági válságok is állandóan duzzasztják. Ezeket a forrásokat a munkásosztály utánpótlásának, eredő forrásnak tekinthetjük.

361 Végül a 19. század folyamán meginduló üzemek szakmunkásellátása érdekében egy ilyen irányú bevándorlási tendenciával is találkozhatunk. Hogy a város e felszívó hatása valóban számottevő lehetett, bizonyítja az 1880. évi népszámlálási adat, amikor a város 52 748 lelket számlál.

362 Az István malom munkásainak ilyen forrásokból való összetevődését, a városi képpel való egyezését csak feltételezhetjük. Sokkal eltérőbb nem lehetett, azt valószínűvé teszi egy jóval későbbi korból származó munkásnévsor, amelyben az ott felsorolt 29 személyből más vidékről származott 8 fő, vagyis a felsoroltak 27%-a.

363 Ezt a nagy tömegő munkakeresőt, mint az előbbiekben láttuk, 1880 után egyre korlátozottabb mértékben tudta foglalkoztatni a debreceni kisipar. Az igen lassan kialakuló tőkés vállalatok is csak részben adtak munkalehetőséget. Bár a város munkásainak száma 30 év alatt 2,1-szeresére nőtt (1880-ban 6352, 1900-ban 10 018, 1910-ben 13 667), mégis Debrecenben mindig jelentős ipari tartaléksereg volt; már csak az üzemek kapacitáskihasználatlansága miatt is, ami hozzásegítette a tulajdonosokat a bérek alacsony szinten tartásához.

364 Közelebbről megvizsgálva az István malom kapacitáskihasználtságát, megállapíthatjuk már az 1876. év előtti időszakról, hogy az 40%-tói 80%-ig terjed. Ez az ingadozás nyilván hatott a malom által nyújtott munkalehetőségre. Míg ugyanis a telepen levő két malom 1883-ban 634 munkanapot üzemel, addig 1890-ben csupán 240-et, de 1888-ban 706 napot. Nyilvánvalóan ezek azt tükrözik, hogy az egyes években a munkaalkalom fele-, harmadrésze volt a malomban, mint előzőleg. Ez nagyarányúvá tette a munkások létbizonytalanságát. S hogy Debrecenben általában kevés és hullámzó volt a munkaalkalom, jót bizonyítja az alábbi idézet is: „Még most halk suttogásban elhalólag, majd a nehezebb idők közeledtével mindig hangosabban kiáltva... szívetrázó riadásban fog kitörni e pár szó: munkát a népnek!", írja az egyik debreceni lap 1863-ban, a nagy szárazság évében.

365 A későbbi évek során is gyakran ismétlődtek az üzemredukciók, pl. 1900ban kapacitásának mindössze 2

/

3-át használta ki a malom.

366 Ezek a redukciók ugyancsak hozzájárultak a létbizonytalansághoz, de a bérek alacsony szinten tartásához is. A rossz mezőgazdasági terméseken túl a kapitalizmus ismétlődő válságai is újabb és újabb üzemleállásokat produkáltak. Különösen az 1900—1906-os (Magyarországon ugyanis a gazdasági válság 1906-ig tartott), majd az 1912— 13-as válság hozott a dolgozókra mérhetetlen szenvedést. Debrecen város rendőrkapitánya jelenti 1913. március 16-án a polgármesternek: a városban kb. 2000 munkanélküli van, „akiknek nagy része a legkétségbeejtőbb nyomorral küzd, s némely munkásnak 4—6—-8 gyermeke is éhezik emiatt. Némelyek 6—8 -