Szűcs Ernő: A debreceni István gőzmalom története - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 12. (Debrecen, 1978)
I. AZ ISTVÁN GŐZMALOM ALAPÍTÁSA
I. AZ ISTVÁN GŐZMALOM ALAPÍTÁSA Hazánk ipari termelésében a 18. század végén még a kézművesség, a céhesés a falusi parasztipar uralkodott. Ugyanakkor Nyugat-Európában, elsősorban Angliában, az ipari forradalomnak már második szakaszát is meghaladták, s az utolsó, harmadik szakaszát élték. Kelet-Európa csak a 19. század első felében érte el az eredeti tőkefelhalmozás csúcspontját. Magyarországon még ekkor a feudális termelési viszonyok uralkodtak, bár a 18. század végétől a kisárutermelés különböző formái mellett egyre nagyobb jelentőségre tettek szert hazánkban is az egyszerű tőkés kooperációk és manufaktúrák. Jellemző a magyar gazdasági fejlődésre, hogy itt a tőkés ipari termelésnek a gépi nagyipar megelőző formái közül a manufaktúra Nyugat-Európához képest nemcsak később jelent meg, de szerepe sem volt jelentős, mert nálunk az ipari munkamegosztás elsősorban a céhesiparon belül folyt le. A magyarországi manufaktúrák jelentős fellendülésével csak 1790-től találkozunk. A napóleoni háborúk kedvező konjunktúrája, a kereskedelmi tőke felhalmozódása, majd a mind nagyobb méretű infláció lökést adott a magyar ipar, különösen a manufaktúrák fejlődésének. Elsősorban a hadsereg felszerelését szolgáló textilipar és vasgyártás területén jöttek létre jelentős manufaktúrák. Az 1790—1816-ig tartó fellendülés sem volt zökkenőmentes. A kereskedelmi tőke felhalmozódása, a belső piac bizonyos bővülése a fejlődést lehetővé tette, ugyanakkor viszont mindkét alapvető tényező vonatkozásában az ország gyenge fejlettségi szintje akadályokat emelt a még gyorsabb előrehaladás elé. Az iparosodás a Habsburg-birodalom területén sehol sem nemzetállami kereteken belül jött létre, hanem az 50 milliós birodalom sajátos integrációjában. Ennek kétségtelenül voltak előnyei. Pl. egy aránylag nagy „belső" piac jött létre, mégpedig devizaproblémák nélkül s közös pénzrendszer alakult ki, nem kellett az ipar minden ágát fejleszteni. Ezáltal a meglevő csekély erőt koncentrálni lehetett pl. osztrák—cseh területen a textiliparra, hazánkban a malomiparra. Jelentős hátrányai is mutatkoztak azonban ennek a rendszernek; ha csak arra gondolunk, hogy a formailag egyenlő feltételeket biztosító közös belső piac a szabad verseny törvényei szerint az erősebbnek, ez esetben Ausztriának kedvezett hazánkkal szemben, akkor világos lehet mindenki előtt, hogy a védővámmal nem rendelkező Magyarország hátrányos helyzetbe került a fejlettebb örökös