„Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 11. (Debrecen, 1978)

Bevezető

A MUNKÁS- ÉS PARASZTMÜVELŐDÉS TÖRTÉNETI KUTATÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE HAJDÚ-BIHARBAN Az utóbbi években egyre gyakrabban esik szó a társadalomtudománnyal foglalkozók körében a művelődéstörténeti kutatásokról és ezen belül a munkás- és parasztművelődés feltárásáról a kapitalizmus időszakában. A társadalomtudomány művelői — különösen az 1969. áprilisi vitaülés nyomán —• egyre sokoldalúbban vizsgálják a kultúratörténet elméleti és módszertani kérdéseit és joggal hangsúlyozzák: a kultúratörténet ugyanúgy, mint a gazdaság-, társadalom- és politikatörténet önálló művelést igényel a komplex történeti folyamat feltárása érdekében. Kollektívánk elsősorban a művelődéstörténeti kutatás kezdeti stádiuma miatt igen nehéz feladatot vállalt magára, hiszen munkája során nem támaszkodhatott megfelelő módszertani tapasztalatokra, a szakirodalom eredményeire — nem is szólva a rendkívül zavaró terminológiai bizonytalanságokról. Talán homogénebb lehetett volna kötetünk, ha csak a munkások körében vizsgáltuk volna az iskolán kívüli népművelést. Úgy gondoltuk azonban, hogy megyénkben a parasztság forradalmi mozgalma rendkívül számottevő, emellett a munkásság nagyon sok szállal kapcsolódik a faluhoz: életvitelét, szokásait, erkölcsét, kulturáltságát nagymértékben meghatározza a falu állapota — tehát igazabb a kép, amely a parasztok és munkások együttes állapotát ábrázolja. A munkásosztálynak és természetes szövetségesének, a szegényparasztságnak önálló arculattal és funkcióval rendelkező szellemi kultúráját — amely szerves része volt a magyar kultúra egészének — a korabeli falu- és munkásszociográfiák igyekeztek hitelesen feltárni. Meg kell állapítanunk, hogy a falukutatás előtte járt a város- és munkáskutatásnak, modernebb és komplexebb módszerekkel dolgozott. A Tanácsköztársaság leverése után több mint egy évtizedig szünetelt a magyar társadalomkutatás, különösen a munkásszociográfiák terén volt — Litván György kifejezésével élve — a legsűrűbb a csend. A harmincas évek indulására Rézler György a Szociológia 1972/4. számában megjelent tanulmányában így emlékezik vissza: „A falusi társadalomról csak romantikus elképzelések voltak. Az ipari munkásság kialakulásának körülményei a ködös történelmi homályba vesztek, és e növekvő társadalmi réteg korabeli problémáinak tanulmányozása tabunak számított." A fentiek alapján érthető, hogy kötetünk minimális egykorú forrással számolhatott. Lehetőségünket tovább szű-