„Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, éhe a Szépnek…” - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 11. (Debrecen, 1978)
Bevezető
kitette választott témánk, a munkások és parasztok szellemi kultúrája egy területének vizsgálata, hiszen a források általában komplex megközelítésre törekedtek. Nem mondható sokkal jobbnak a helyzet a történeti feldolgozások terén sem. Az ötvenes évek végétől gyéren megjelenő munkás- és parasztművelődés részterületeinek kérdéseivel foglalkozó tanulmányok hosszú időn keresztül a munkásmozgalom-történetírás perifériáján helyezkedtek el, mert a politikatörténet abszolút hegemóniát élvezett. Ez a szemlélet is gyakorta fékezte és akadályozta munkásosztályunk, szegényparasztságunk múltjának reális, sokoldalú megismerését. Megyénk munkás- és parasztmozgalmainak történeti feldolgozásában a hatvanas évek közepétől — mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben — komoly eredményeket tudtunk felmutatni. A munkás-paraszt művelődés kutatásában viszont ez ideig csak az első lépésekig jutottunk el, a kevés számú publikáció elsősorban irodalomtörténeti vonatkozású, illetve találunk néhány viszszaemlékezést a munkásotthon kulturális életére. A parasztság műveltségi viszonyairól Balogh István kitűnő munkájában országos jellegű áttekintést ad, így a megyei állapotokról viszonylag keveset tudunk meg. Nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy megyénkben tudatosabb és tervszerűbb művelődéstörténeti kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megközelítsük az országos szintet. A továbblépés megköveteli az elméleti és módszertani kérdések alkotó vitákban és konkrét művekben való tisztázását, de az talán még fontosabb, hogy történészeink hozzákezdjenek az egyes történeti részkérdések kidolgozásához, publikálásához. Dokumentumkötetünkkel, a források különböző típusainak bemutatásával segíteni kívánunk a kutatóknak a feltáró, feldolgozó munkában, s egyben kísérletet teszünk a téma megyei vonatkozású vázlatos képének bemutatására. Mielőtt rátérnénk a kötet szerkesztési munkájának kérdéseire, vázoljuk korszakunk hivatalos népművelési tevékenységének körvonalait, szervezeti jellemzőit és néhány meghatározó tartalmi jegyét. Az ellenforradalmi rendszer alapvető politikai célkitűzése — a tőkés rendszer konszolidációja, a demokratikus és kommunista erők elnyomása — határozta meg a kultúrpolitikai feladatokat. Az ellenforradalmi korszak kultúrpolitikájának tartalmi célkitűzéseit a keresztény nemzeti gondolat kiteljesítésében, a nacionalizmus általánossá tételében és a forradalmi eszmék elleni harcban jelölhetjük meg. A szervezeti keretek kialakításának első lépéseként a vallás- és közoktatásügyi miniszter 54.887/1922. III. b sz. rendeletével életre hívta az Országos Szabadoktatási Tanácsot, amelynek irányítása mellett megszervezték a törvényhatósági Szabadoktatási Bizottságokat. Ez a struktúra azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem sikerült megvalósítani a népművelés egységes irányítását. A VKM ezért a 132.238/III. b számú rendeltetével megszüntette az Országos Szabadoktatási Tanácsot és a minisztériumon belül felállította a VIII. a. ügyosztályában az Iskolánkívüli Népművelési Központot, a
