Dokumentumok a szövetkezeti mozgalom Hajdú-Bihar megyei történetéhez. - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 10. (Debrecen, 1977)

Dokumentumok - II. A termelőszövetkezeti mozgalom átszervezésének első szakasza Hajdú és Bihar, illetve Hajdú-Bihar megyében (1949—1956)

Debrecen, 1951. május 29. MUNKASZERVEZÉS DERECSKÉN ÉS VÉRTESEN Vidáman, jókedvűen megy a munka a derecskéi Rákóczi Termelőszövetkezetben. A szövetkezet tagjai valamennyien érzik, hogy minden kapavonással, minden kigyomlált gazzal az idei jó termésért dolgoznak, a szebb jövőt építik. Szépek is a kalászosok, kapások egyaránt. Nincs olyan szép veteményese a környéken senkinek, mint a Rákóczi tsz-belieknek, s erre jogosan büszke is minden egyes tag. A jó munka előfeltételét maga a szövetkezet teremtette meg azzal, hogy nemcsak egyes brigádoknak vagy munkacsapatnak biztosított állandó területet, hanem az egyes tagoknak is. A Lenin növénytermesztő brigád például már kora tavasszal megkapta a maga területét. Erről jegyzőkönyvet is készítettek, ami szerint 78 hold búza, 30 hold rozs, 20 hold őszi és 10 hold tavaszi árpa, 5 hold bükköny, 7 és fél hold dohány, 31 hold tengeri, 11 hold napraforgó, 13 hold cukorrépa és 6 hold gyapot mindenféle munkáját vetéstől kezdve a betakarításig ez a brigád köteles elvégezni. Ugyanilyen területet kapott a Vörös Csillag nevű brigád. Megkapták a maguk földjét a munkacsapatok, de megkapták az egyes dolgozók is. Egyes munkacsapatokat speciális munkákkal bíztak meg, így külön munkacsapat gondozza a gyapotot, egy másik meg a dohányt. Állandó területi beosztás mellett mindenki nagyobb felelősséggel dolgozik, hisz a munkacsapat vezetője így az egyes dolgozók munkáját ellenőrzi, s a rosszul dolgozókat felelősségre tudja vonni. Ez a beosztás biztosítja, hogy mindenki elvégzett munkája szerint részesül a jövedelemből. A derecskéi Rákóczi Tsz-ben ilyen munkaszervezés mellett ki van zárva az egyenlősdi, egyenlőtlen munka egyforma bérezése — és ezért dolgoznak olyan jó kedvvel, vidáman a szövetkezet tagjai. A vértesi Vörös Sarok Tszcs-nek legalább olyan adottságai vannak, mint a derecskéi Rákóczi Tszcs-nek. S mégis mit tapasztalhatunk? A dohány palánták még ott szomorkodnak a melegágyakban, szinte össze vannak fűlve a hőségtől. Kiültetésre várnak. 30 hold dohányból még csak 14 hold van elpalántolva; míg más csoportoknál másodszori kapáláshoz is hozzá kezdtek. Szánalmas látványt nyújt a 10 holdas cukorrépatábla is. A kukoricában csak úgy sárgállik a repce. Azt is kapálni kéne már, de ahhoz sincs elég ember. S hogy még tovább soroljuk a hibákat, azt sem érdemtelen megemlíteni, hogy a legelő összevissza van járatva a juhokkal, ahelyett hogy szakaszosan legeltettek volna. Már vénül a fű, a tehenek nem győzik legelni, de azért senkinek nem jutott eszébe, hogy egy darabot le kellett volna kaszálni szénának. Mi okozza ezeket a hibákat a vértesi tszcs-ben? A rossz munkaszervezés, a felelősségérzet