Helytörténetírás levéltári forrásai III. 1944-1971 - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 9. (Debrecen, 1976)

XXIII. fondcsoport. TANÁCSOK - Hajdú-Bihar megyei Tanács iratai

is. A tanácsi szervek átvették a korábbi önkormányzati ós állami intézmények hatáskörét. A helyi tanácsok megalakulása három szakaszban történt meg: 1950. június 15-én megalakult a Hajdú-Bihar megyei Tanács, augusztus 15-én a járási és városi tanácsok, az október 22-i tanácsválasztások után a községi tanácsok kezdték meg tevékenységüket. Ugyanakkor a megyei, járási és városi tanácsok újjáalakultak, A tanácstörvény alapján a korábbi államigazgatási szervezet helyett a járásokban is megalakultak a népképviseleti államhatalmi szervek, a járási tanácsok. A járási tanácsok a 196/1950. /VII.25./ M.T. számú rendelet alapján alakultak meg. Az egyes járásokat a járási székhely alapján kellett elnevezni. A kormányrendelet szerint a megyeszékhely városi tanácsát közvetlenül a megyei tanács alá rendelték, tehát a járási tanáccsal azonos jogállást kapott, A többi városi tanácsot a járási tanács fennhatósága alá osztották be. A tanácsok fejlődésének egyik fékezője volt az 1950-es évek elején az eltúlzott centralizáló törekvés, mely egyrészt a központi szervek, másrészt a megyei szervek törekvéseiben nyilvánult meg. A minisztériumok minél több feladatkört igyekeztek közvetlenül hatáskörükbe vonni. Általában nem érvényesült az az elgondolás, hogy a helyi jellegű vállalatokat adják át a tanácsoknak, igy a tanácsok gazdasági önállósága nem valósulhatott meg teljesen. A minisztériumok csak a deficites vállalatokról akartak lemondani. A felsőbb szervek arra törekedtek, hogy bővitsék hatáskörüket, s e szemléletet a tanácsi szervek is átvették az alsóbb szintű tanácsokkal szemben. A tanácsi munkában előtérbe kerültek az adminisztrativ eszközök, a tömegkapcsolat gyengült sok helyen. A végrehajtó bizottság tisztségviselői a meggyőzés eszközeit elhanyagolva, gyakran kényszerintézkedésekkel pótolták az öntevékeny kezdeményezéseket. A minisztériumok elsősorban a gyorsabban intézkedő hivatali apparátushoz intézték rendelkezéseiket, melyre kétségtelenül törvényes joguk volt, mégis ez azzal az eredménnyel járt, hogy a hatalmi szervek, a tanácsok jelentősége csökkent. Megnövekedett a végrehajtó bizottságok és a hivatali szervezet, a szakosztályok szerepe és jelentősége. Az MDP Központi Vezetőségének 1953. júniusi határozata után a tanácsi munka fejlődése helyes irányban indult meg. Ezt mutatta, hogy a 37/1963. /VII.23./ M.T. számú rendelet a tanácsok irányításának főfelügyeleti jogkörét közvetlenül a minisztertanácsra ruházta. Ezzel megszűnt a belügyminisztériumnak a felügyeleti jogköre a tanácsok fölött. Ekkor alakult meg az 503/15/1953. M.T.sz. határozat alapján a minisztertanács hivatali szervezetében a Helyi Tanácsok Titkársága, amely a tanácsi szervekkel kapcsolatos hivatali teendőket látta el. A tanácsok munkájának megjavítását, a szükséges reformok bevezetését a párt és a kormány közvetlen feladataként jelölte meg. A második tanácstörvényt, az 1.954: X. törvényt 1954. szeptember 25-én hirdették ki, s ugyanakkor hatályba is lépett. Az új tanácstörvény előtérbe helyezte a tanács, mint államhatalmi szerv szerepét, a tanácsi testület elsődlegességét. Megszűnt az a rendelkezés, hogy a tanácsot, két ülésszak között, a végrehajtó bizottság helyettesítse. Az új törvény a tanács bizottságainak a jelentőségét is növelte, kibővítette a jogkörüket. E bizottságok széles társadalmi bázisra támaszkodtak.