Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikairó

2zért nagyon fontos, hogy felkészültsége olyan legyen, amelyig :1 át tudja tekinteni az eseményeket, el tudja választani a lényegest a lényegtelentől és személyét a hivatalos szervek is elfogadják. Feltétlenül élvezze a hivatalos szervek, elsősorban a párt és tanácsi szervek bizalmát. Legyen politikailag megbízható, szakmailag felkészült, történeti, elsősorban helytörténeti kérdésekben jártas, lehetőleg ismerje azt a tájat, községet, üzemet, iskolát, művelődési intézmény, TSz-t, amelyről a krónikát készíteni akarja. Igen jó, ha van némi rajzkészsége, de írása feltétlenül olvasható legyen, különösen ha a krónikát kézzel vezeti. Tudnia kell fényképezni, s jó, ha a fényképek amatőr kidolgozásában is jártas, mert ezáltal komoly kiadástól kímélheti meg magát. Mindez azonban nem kritérium abban az esetben, ha megfelelő gépelő, rajzoló, fotós segítség áll rendelkezésére, vagy ha munkáját szakkör keretében végzi, ahol a feladatokat megfelelően el lehet osztani az érdeklődési körnek megfelelően. Foglalkozásra nézve semmiképpen nem lenne helyes mereven meghatározni a krónikairó személyt, mivel az élet sokféle területén lehetnek arra alkalmas emberek. A peda gógus talán a legmegbízhatóbb, legjobban hozzáértő személy, különösen ha magyar,* történelem, földrajz szakos. Tanulmányai, de egyébképpen szerzett jártassága, a lakóhelyismeretben, annak oktatásában eddig szerzett tapasztalata biztosíték jó munkájára. A pedagógusoknak általában nagy lekötöttségük miatt ritkán jut idejük egyéb munkával foglalkozni. De ha szakkört vezetnek, honismereti, néprajzi szakkörük, vagy egyéb jellegű szakköri tevékenységük jól összekapcsolható e munkával. S ha a szakkör megkapja a rendszeres anyagi támogatást, a feldolgozó