Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikairó

gyi emlékek /néprajai, régészeti, művészeti vagy egyéb/, kerültek elő, a gyűjtést milyen irányban kell folytatni, az eddigi eredményeket milyen irányban kell tovább szélesíteni, a kutatást merre lehet folytatni, A munkának ez a része segíthet a helytörténeti gyűjtemény fejlesztésében, megőrzésében is, jő alap tehát a krónikairó munkához. Mint kérdés felvetődik, hogy egy-egy község, vagy üzem által megjelentetett hiradő, üzemi híradó mennyire tekinthető krónikának. Szerte az országban bizonyos időszaki kiadványok látnak napvilágot. Vannak havi, és negyedévenként megjelenő tájékoztatók, amelyek krónikás adatokat tartalmaznak. Ezek nem helyettesitik a krónikairást, de adatokat szolgáltatnak, s a krónikáknak részeként kell azokat nyilvántartani. Adatait a bibliográfiákban is kell szerepeltetni,mert a feldolgozó munka során hasznos segítséget jelentenek. Ide sorolandók az úttörő őrsi naplók, vagy őrsi hiradók legyenek azok kézirással, vagy gépírással sokszorosított példányok. Ez vonatkozik a TSz. híradókra, egyéb időszakos tájékoztatókra vonatkozóan is, amelyek mint dokumentumok kiegészítik a krónikát. A krónikairó. A krónikák elkészítése szempontjából egyáltalán nem közömbös a krónikairó személye. Végső soron 6 a meghatározója annak, hogy milyen szintű a krónika, mivel nem dilettáns történetírásról, hanem a tények hü rögzítéséről van sző.