Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikák dokumentum gyűjteménye

kerül he tétlen feladat, A gyosütemu fejlődés rövid idő alatt változtatja meg a tájakat, a helységeket, a ruhaviseletet, az eszközöket, vagyis a mindennapi életet. Minél több adatunk ma­rad fenn a máról, annál pontosabban lehet majd ábrázolni kor­szakunkat a jövőben. A jelenkor eseményeinek, jelentős szemé­lyiségeinek stb. fotón történő megörökítése, olyan ismeretek­hez juttatja majd a kutatót, amelyek jól kiegészítik az irá­28 sos dokumentumokban lévő információkat. Az irásos emlékek, források, a tárgyi emiékek, dokumentumok gyűjtőköre a különbö­ző intézmények között jól elkülönült. A levéltárak őrzik az iratképző szervek, magánosok által hivatalos ügyintézés során keletkezett iratokat. A muzeumok elsősorban tárgyi emlékeket minden tudományágra vonatkozóan. Fényképdokumentumok gyűjtésé­re megőrzésére jelenleg több szerv is hivatott. Országosan a MTI fotógyüjteménye, megyékben a dokumentációs stúdiók muze­umok, művelődési házak és meg több más intézmény. Intézménye­sen nincs határvonal az egyes gyűjtőterületek között. Más szer­vek gyűjtik a politikai jellegű fényképfelvételeket. A tagozó­dás sokféle, lehet országos, megyei, intézményi elképzelések szerint, amelyhez külön járul a fegyveres testületek által őriz heto fotódokumentáció. Az utóbbi években igen széles körben elterjedt a magnetofon, amely mint hangrögzítő, megőrző, nagyon hasznos szolgálatot tehet a krónikairás számára. Aligha van az ország­ban olyan intézmény, amely ne rendelkezne e hasznos szerkezet­tel, sőt magánosok, idősebbek és fiatalok előszeretettel hasz­nálják. Sokan szórakozási céllal, sokan dokumentációs céllal. A felvételek nagy előnye az, hogy hosszú időn át tárolhatók

Next

/
Thumbnails
Contents