Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónika formái

komplex krónikairó módszerrel lehet legjobban biztosítani az élec eleven, friss ábrázolását, de e módszer nem ceupáu a frissességet, hanem a megbízhatóságot ie hitelesiti. A krónikának szavahihetőnek kell lennie, a legjellemzőbb adatokat kell tartalmaznia, amelyek az üzem szempontjából lényegesek. ?el kell tárnia a munkásvándorlás okát, a bejáró munkások szociális helyzetét, de a munkára hatást gyakorló otthoni környezetet is meg kell ismertetnie, mert ebből derül ki igazán, mi az oka annak, hogy a továbbképzés,a fejlettebb műveltséget biztosító iskolai műveltség megszerzését mi hátráltatja. Bizonyságot szerezhet a krónikás arra, hogy a naponként bejáró munkás mennyi időt tölt és milyen környezetben utazással, napi nyolc órás munaideje után mennyi időt tölthet tanulással, művelődéssel, szórakozással, pihenéssel. Az ilyen és ehhez hasonló szocio-ethnográfla vizsgálatok, s azok eredményeinek feltárása a leghivatottabbak figyelmét hamarosan felhívhatja arra, hogy hol és mit kellene cselekedni a munkásmüvelődés még sok kívánnivalót magában hordozó kérdésének megoldására. Nem dilettáns történetíróra, hanem lelkes, ügyszerető, a.témában jártas adatgyűjtőre van szükség, mert ennek veszi hasznát a jelen és a jövő történetírása* XXX A már eddig elmondottak után könnyen érthető, hogy a vázolt módszerek alkalmazásával lehet a szocialista brigádok életét is krónikába foglalni, bár ezt a funkciót egy jól vezetett brigádnapló is betöltheti, csak egy-egy gyár,üzem, kisebb