Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónika formái

vezését, mert dokumentációs értékén tul politikai feladat is ez. Témakörét tekintve a ?Sz krónikához hasonló, annyi különbséggel, hogy itt az üzem, gyáregység, gyár, termelési eredményeit, az üzem fejlődését^ a munkások életét kell sokoldalúan tükröznie. Sokkal koncentráltabb a terület, nem igényel olyan szótszórt figyelmet, szervezettségénél fogva az adatok egész sora jobban ellenőrizhető. Itt a komplex feljegyzési módszer a legcélravezetőbb, s jobban alkalom nyilik egyes események hangszalagon történő megörökítésére. Nagy segítséget jelent, különösen egy-egy nagyobb üzemben az üzemi hiradó, vagy hetenként, havonként megjelenő Üzemi újság, amely adott esetben ha a krónikát teljes egészében nem is pótolja, de rendszeresen hirt ad az üzem fejlődéséről, a gépi berendezés fejlesztéséről, a termelésről, a munkások anyagi és szociális helyzetéről, az üzemi sportegyesület^kulturális szakkörök működéséről, eredményeiről, fejlődéséről. Nem lehet tehát az üzemi krónikalrás kérdését anynyival elintézni, hogy majd az üzemi sajtó* megoldja ezt a kérdést, ami pedig onnan kimarad, megta]'Íja maid a kutató az üzemi irattárban, vagy a levéltárban. Az emberről alkotott hü képet serami nem tudja jobban rögziteni, mint az üzemi krónika, mert a helyben dolgozó krónikásnak őszintébben nyilatkoznak még a dolgozók, mint az időszakonként közöttük megforduló bár ismert üzemi lap szerkesztőjének, vagy ujságirónak. Az üzemi krónikában alkalmazott kronológia az események sorrendjében, teljes szinkronban és keresztmetszetben adja az egységes képet. Kellő és értékes dokumentumokkal alátámasztott krónika, az üzemi kiállítások, évfordulók megrendezéséhez a TSz-ekhez hasonlóan nagyon jó segítséget nyújt. A