Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónika formái

latait ia magában kell foglalnia. Mindez természetesen nehezen képzelhető el egy személy munkájában, segítség nélkül. A krónikairónak segítőtársakra kell támaszkodnia, akik az eseményeket tényszerűen ismerik. Legjobb, ha egy szakkör támogatja munkáját, ahol a tagok között arányosan, szétoszthatók a feladatok. Egyik tag adatokat gyűjt, másik grafikont készit, harmadik fényképes dokumentációt, negyedik sajtókivágást és igy tovább, amelyből alakul, formálódik a kép, s év végén tulajdonképpen együtt áll az év története. Ha jól szerkesztett tartalommutató is készül hozzá, amely a tájékozódást is megkönnyiti, viszonylag csekély áldozattal jól használható forrásértékű kézikönyvet lehet létrehozni. Az ilyen módon jól összehozott adattár megszünteti a kapkodást, kizárja az emlékezetre utaló esetlegességnek még a lehetőségét is. III. üzemi krónika. Az utóbbi időben egyre sürgetőbben került felszinre az üzemtörténetirás kérdése, amely természetesen nagy lendületet adott az üzemi krónikák születésének. A krónikairásnak igy ez az egyik legfontosabb műfaja. Sajnos kivülálló aligha vezetheti, mivel egy üzem területén nem feltétlenül kívánatos, ha.egy idegen jön-megy, s olyan dologba Üti az orrát, olyasmi után "szimatol", ami sokak szerint nem tartozik rá, vagy nem feladata. Üzemen belül pedig, ha nincs egy megszállott a történelem iránt érdeklődő személy, társadalmi munkában nehezen képzelhető el. Leginkább a KISZ szervezet vehetné kezébe szer-