Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A szocialista krónika

A krónikairás kérdése, mint a falutörtónetkutatás egyik formája a Magyar Történelmi Társulat 1959. augusztus 17-én Egerben tartott helytörténeti konferenciáján került először előtérbe. A konferencia ugyanis ténylegesen bizonyította, hogy a magyar történeti irodalomban még nincs egy jó falutörténeti monográfia. Az azóta eltelt idő ugyan e hiányt már részben pótolta, de a krónikaszerü feldolgozó munka sürgetése mégis itt jelentkezett először a megoldandó feladatok között. A tanácskozást követően kezdeményező kísérletek történtek, de ez csak szórványos eredményeket hozott. Ugyancsak 1959-ben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának munkatársai megbeszélést tartottak néprajzi szakemberekkel a néprajzi gyűjtőmunkának a szocialista hazafiságra történő nevelésbe való beillesztéséről. A Népművelési Intézet 1960-ban kiadta az "Irányelvek a honismereti szakkörök munkájához** cimü, a mozgalom népművelő munkáját összehangoló elvi útmutatását, amelyet 1961-ben a Hazafias Népfront Honismereti tájékoztatója is közölt. Az ál20 lásfoglalás szerint: "a krónikairás nem külön különcködés, nem "hobby" többé, hanem tudományos szakszerűségben egyre fejlődő öntevékenység, melynek célkitűzése - különböző szakképzettségű s ugyanakkor sokféle érdeklődésű szakemberek bevonásával - éppen az, hogy integrálja az állandóan differenciálódó szakismereteket, küfcdjön az atomizálódás, elidegenedés ellen, egyoldalú szakemberekből képzett polihisztorokat neveljen, akik pihenésképpen, de szakmai igényességgel vállalják a szakmájukon túli területekre való kitekintést". A különböző helyi próbálkozások után az Egerben folyó tanácskozás hatására elsőnek talán a Bács-Kiskun megyei