Béres András: Útmutató krónikaíróknak - Hajdú-Bihar Megyei Levéltár közleményei 7. (Debrecen, 1975)

A krónikairés, mint a honismeieti-hslytöltenetl feldolgozás fonása

A krónikairás tulajdonképpen ascendene módszer. Mindig az adott jelenben megfogható tényekből indul ki, egyesíti magában a néprajzi és szociográfiai szempontokat is. A monográfia

, a helytörténetlrás a descendens módszer vagyis visszatekintő^ a történeti tényektől jut el a máig, összegez, tanulságokat von le, ugyanakkor felhasználja a krónikairás módszereivel összegyűjtött anyagot, támaszkodik rá, munkájába beépiti. A krónika anyagával támogatja a történetírást, mert egy jól összeállított krónika a helytörténetlrás szempontjából pótolhatatlan értékű forrásanyag, kútfő is lehet, különösen ha a kutatást biztosító céllal funkcionáló intézményben pl. levéltárban hozzáférhetővé válik. A fogalmak tisztázása érdekében automatikusan kínálkozik, sőt kívánkozik az összehasonlítás lehetősége a krónika és a monográfia összevetésére. Prsncz Vilmos összehasonlítása jól érzékelhetően határt huz a két terület között:

15 Krónika: 1. /'A jelent örökíti meg, 2. / folyamatosan jegyez, 3./ az aktuális köztudatból merit, és ezt egészíti ki dokumentumokkal, Monográfia: 1. / multat dolgoz fel, 2. / átfogóan, lezárt korszak szerint ismertet, elemez, intézmény, vállalat, üzem, települé störténe t, 3. / Írott forrásokra, irat és levéltári anyagokra alapoz, szükség szerint merit a köztudatból,